Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
feladatok ellátásához. Témánk szempontjából legérdekesebb a tanácsi ügyosztályokban és a számvevőségben foglalkoztatottak számának ugrásszerű növekedése - az ügyosztályi létszám az 1902-es 141-rŐl 1916-ra 568-ra emelkedik. 58/ S or került a bizottságok számának csökkentésére, mert a gyakorlat megmutatta, hogy ezek többnyire - részben szakértelem, részben idő hiányában - nem tudják a nekik szánt javaslattételi és döntéselőkészítő szerepet vállalni. A bizottságok számát 25-re csökkentették, de újonnan létrehozták a közművelődési bizottságot. Az oktatás ügyeit érintő változtatás, hogy a közoktatási bizottsághoz kapcsolták az iparoktatásügyi bizottságot, mely a növekvő számú ipariskola ügyeivel foglalkozott Wildner Ödön - az új, XIV. ügyosztály vezetőjének - elnökletével. Ebben a közgyűlés 10 tagján kívül - az iskolák gyakorlati irányultságának erősítése érdekében - részt vettek az iparegyesület küldöttei, iparosok, a kereskedelmi- és iparkamara képviselői, s az érintett iskolák igazgatói is. 59 ' A közművelődés és az oktatás ágazataival foglalkozó bizottságok munkáját az átszervezés annyiban is befolyásolta, hogy többségüket Bárczy - mint elnök - személyesen, vagy közvetlen munkatársai bekapcsolásával irányította. Az elnöki szerepet a képzőművészeti bizottságban is átvette, 60 ' de az átszervezési rendelkezés szerint bármelyik bizottságban betölthette az elnöki tisztséget, ha ezt szükségesnek tartotta. Bővült a képzőművészeti bizottság meghívott szakértő-gárdája, s a szemlélet bizonyos változására utal, hogy a már említett konzervatívabb művészek mellett 1914-ben meghívják Kernstok Károlyt, Lechner Ödönt és a modern szemléletéről ismert Lyka Károlyt is. A főváros művészetpolitikája azonban - mint az építkezések tárgyalása során látni fogjuk - rendkívül ellentmondásos, s ez a megvalósult létesítmények stílusán is tükröződik. A beruházási program végrehajtása során a tanácsi gazdálkodás szervezetét is átalakították, külön műszaki számviteli osztályt hoztak létre, mely azután a XIII. ügyosztály részeként működött tovább. A szervezeti reformmal párhuzamosan „státusrendezést" is végrehajtottak, s egyidejűleg új fizetési és előléptetési rendszert vezettek be. Emelték a tanácsi apparátus fizetését, s ez a „tanszemélyzetet" is érintette.
