Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

IV. A közigazgatási szervezet átalakítása - a bizottmányok A városi törvény előkészítése elhúzódik. A Bárczy által vezetett bizottság javaslatai több évi huzavona után lekerülnek napirendről, s világossá válik, hogy a választójog szélesebb alapra helyezése - a nagypolitikai összefüggések s a dualizmus politikai rendszerének merev struktúrája miatt - irreális elképzelés. A város fejlődésének további utat nyitó tervek sorsa azonban nem feltétlenül kapcsolódott az alaptörvények módosításához. A reálpolitikus Bárczy tisztán látta, hogy tevékenységének feltételeit - a közgyűlés támogatásával és a tanácsi szervezet megfelelő módosításával - kellőképpen tudja biztosítani. A nagy volumenű beruházások lebonyolítása mindenekelőtt a tanácsi igazgatás reformját tette szükségessé. A szervezeti átalakítás tervének vázlatát - Bárczy intencióinak megfelelően - Harrer Ferenc dolgozta ki. Az elgondolás lényege, hogy az elnöki ügyosztályt a polgármester közvetlen rendelkezése alá tartozó önálló osztállyá szervezzék. Feladatául az általános reformtervek kidolgozását s az ezek megvalósításához szükséges intézkedések előkészítését jelölte meg. Az osztály hatáskörébe tartozna a főváros és a külföldi nagyvárosok társadalmi és közigazgatási fejlődésének vizsgálata, s az így szerzett tapasztalatok közzététele egy speciális szaklapban, hogy a törvényhatósági közgyűlés és a nagyközönség is értesüljön a város problémáiról, s külföldi példák alapján képet alkothasson a fejlesztés irányairól és lehetőségeiről.

43/ Bárczy - némiképp módosítva Harrer tervezetét - rendeletet ad ki, mely szerint két alosztályt szervez az elnöki ügyosztályon belül: az első a közigazgatási terület polgármesteri rendelkezés alá tartozó ügyeivel foglalkozik, míg a másodikhoz a szociálpolitikai és a közművelődési ügyek tartoznak. Az intézkedés közgyűlési vitáján az átszervezést Bárczy főként azzal indokolja, hogy az iskolai ügyekkel túlterhelt tanügyi ügyosztály nem tudja a közművelődési ügyeket kellő alapossággal ellátni, de nyíltan elmondja azt is, hogy a fővárosi lakosság szempontjából oly fontos ügyekre „egyenes befolyást" szeretne gyakorolni.

44,7 A szociálpolitikai ügyek elsődleges fontosságot kaptak, s ezen belül is kiemelten szerepelt a munkásság életkörülményeinek javítását célzó ún. népjóléti tevékenység, mely a napköziotthonok létesítésétől a gyermekélelmezésen keresztül a munkanélküliek számára tervezett foglalkoztató műhelyek, a melegedő-szobák és népkonyhák hálózatáig terjedt. A második alosztályhoz sorolták a közművelődés ügyeinek azt a részét, mely kívül esett a rendszeres iskolai oktatás keretein. Ide tartozott ezután a „szabadoktatás", vagyis az iskolán kívüli népművelés, az irodalom, a tudomány, a könyvtár, a múzeum és a régészeti ügyek, a képzőművészet és az iparművészet területei, beleértve az ezzel összefüggő alsófokú oktatási tevékenységet, s itt intézték a nagyszámú művelődési egyesület segélyezési ügyeit is. Az első alosztály vezetését Bárczy Harrer Ferencre, míg a másodikét Wildner Ödönre bízta, s ezzel egyidejűleg - a meginduló építkezések irányításával és közvetlen felügyeletével megbízott - Kabdebó Gyula mérnököt is áthelyezte az elnöki ügyosztályra. A városigazgatás szervezeti átalakításával összefüggésben szólnunk kell arról is, hogy Bárczy ennek keretében a hivatalnok-gárdát is igyekezett felfrissíteni, ezzel is megújítva a városháza konvencionális és patriarchális légkörét. Sikereiben nagy fontosságú az a képessége, hogy jó érzékkel válogatja meg munkatársait, elsődleges szempontként kezelve a szakismeretet és a műveltséget. Mai szemmel is érdekes az a szemlélete,mellyel a hivatalnokok számára legfontosabb feladatként a főváros „közönségének szolgálatát" jelöli meg, rámutatva, hogy az adózó polgárság joggal követelheti a magasabb színvonalú közigazgatást, igényeinek kielégítését. A hivatalnoki fölény feudális gyakorlatának megkérdőjelezése s egy polgári típusú közigazgatás bevezetésének kísérlete azért is nagy