Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

tartozott, hogy „kultúréhséget" ébresszen a város lakóiban és ez az oktatáspolitikán is érzékelhető. A városháza átalakításával párhuzamosan a tanítók-tanárok alkotó szellemét igyekezett felébreszteni és megnyerni az új törekvések számára. „Budapest székesfőváros tanulmányúton lévő kiküldötteivel Európa összes fővárosaiban találkozhattunk. Ahol csak valami új és üdvös dolog volt tanulható, oda a polgármester, aki maga is örökké tanuló és fáradhatatlanul törekvő ember, elküldte legtehetségesebb munkatársait és az ... újítások, amelyeket külföldön megfigyeltek, megfelelő alkalmazást nyertek a fővárosban is."

5287 Az elemi iskolák fejlesztésén túl - mint láttuk - elsősorban a szakoktatás és a művészeti képzés kiépítését szorgalmazta, s a tanulóifjúság számára szociális intézményeket kezdeményezett. „Az iskolaépítés megszállott és áldozatos szerelmese volt."

5297 Az építkezéseknél bár az uralkodó stílusok természetesen döntő hatást gyakoroltak rá - több olyan építészt hívott meg, akinek alkotásai a kor legmodernebb szellemiségét képviselték. „Mikor házat épített, benne volt a városfejlesztés, a jövő kiépülés irányítása, a polgárok és tisztviselők... lakáskultúrájának emelése, a városszépítés, a művészetek haladásának tisztelete, a művészetpártolás kötelezettsége és a mindennap tárgyainak megszépítése a művészet eszközeivel."

5307 Kiemelkedő szerepet játszott a fővárosi művészetpártolásban. „Az ő idejében kezdődtek meg nagyobb méretekben a kép- és szoborvásárlások. ...azzal is segítségére volt a művészeknek, hogy a jobb hivatali helyiségeket szépen berendeztette, a falakra képeket és a fülkékbe szobrokat tétetett."

5317 A Fővárosi Képtár 1924-es műcsarnoki bemutatkozásakor Lyka Károly emlékezett meg a polgármester és a főváros mecénási érdemeiről. „Ez a sok festmény meg szobor részint hivatalos helyiségekbe elosztva, részint raktárakban várta, mikor valósul meg Bárczy István álma, aki a tervbevett új városházának egész szárnyát szánta a főváros régiségeinek és műtárgyainak... A főváros galériájában szinte nyomon követhető képírásunk újabb sorsa. Nem mindig a legjobb példákon, de mégis legalább megközelítően. S ez a helyes. Mert hiszen Budapest volt ennek a nagy átalakulásnak színtere... Budapest volt apiacuk, itt fogadta őket aközönség és a kritika... a gyűjteményben jelen van a szolnoki művésztelep Olgyay, Mihalik, Szlányi és Fényes Adolf által, Gödöllő Körösfőivel és Nagy Sándorral, s a nagybányai telep Ferenczy, Csók, Iványi Grünwald műveiben, de itt van Rippl-Rónai és Vaszary, sőt a Nyolcak művészei is." 327 S talán a sors keserű fintora, hogy e jelentős képgyűjtemény már csak részben van a főváros múzeumában. Az 1933-ban létrejött Fővárosi Képtár 1953-as megszüntetését követő években a képek egy része más múzeumokba került, illusztrálva az állami irányítás történeti érzékének hiányát. Vigasztaló, hogy az alkotások a fővárosban maradtak - az elődök szándékai szerint. „A sokat ócsárolt, erkölcstelennek bélyegzett, a vidékkel, faluval szemben költŐietlennek hirdetett Budapest nélkül nagyon kevés megértőre, pártolóra, jóbarátra akadna a festő, a szobrász, az iparművész. A magyar kultúrában Budapest szerepe hasonlíthatatlanul nagyobb, mint Berliné a németben, Rómáé az olaszban. Olyan mint Parisé a francia szellem közepette. Természetszerűen nyomja rá egyéniségét irodalomra, művészetre, szellemi mozgalmakra."

5337 S az alkotások sorát zárjuk a Fővárosi Könyvtárral, mely csak támogatása révén válhatott modern intézménnyé, s nem rajta múlt, hogy nem épült fel a Lajta Béla által megálmodott kultúrpalota. S ha érdemeinek felsorolását emberi kvalitásaival kezdtük, akkor most - az alkotásokkal szoros kapcsolatban - szólnunk kell arról a képességéről, mely sikereinek kulcsa volt: a munkatársak kiválasztásában s tehetségük kamatoztatásában megnyilvánuló ösztö-