Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

XI. A művelődéspolitika „belülről". A tanács és a közgyűlés kapcsolata - szerepek és lehetőségek A Bárczy kezdeményezése nyomán beindult fejlesztések - a számos kritikai megjegyzés, bírálat ellenére - a közgyűlésen egyöntetű támogatást élveztek. Megszavazták a kölcsönök felvételét, s az építkezési tevékenység fellendülése, a lakások és iskolák gyors ütemű gyarapodása egyre nagyobb népszerűséget szerzett Bárczynak a képviselőtestületben, de a fejlesztések, a mozgás, a hatókör bővülése a fővárosi irányítás tekintélyét is növelte, - amellyel a „főváros közönsége", a lakosság mintegy „visszaigazolta" e politika sikerét. A közgyűlési támogatás elnyerésében Bárczy személyes tulajdonságainak, többször hangsúlyozott diplomáciai képességeinek nagy szerepe volt, de a fővárosi polgárság érdekeinek szerencsés kezű összehangolása legalább ilyen, ha nem nagyobb mértékben tette lehetővé, hogy teljes önállóságot szerezzen a várospolitika irányításában. A közgyűlés reagálásai azonban azt is láthatóvá teszik, hogy Bárczy irányítási szabadságát - melyet eleinte nagy óvatossággal, később egyre nyíltabban gyakorolt többen is rossz szemmel nézték, a kollektív jogok csorbításának tekintették. Már az elnöki ügyosztály hatáskörének bővítését, az 1909-es átszervezést is sok kritika érte, s ezekre a költségvetési viták során többször is nyílt lehetőség. 1910-ben elhangzik, hogy a közgyűlés hozzájárult az elnöki ügyosztály szervezéséhez, melynek ügyköre ma már annyira megduzzadt, hogy a többi ügyosztályoknak alig jut valami... Az elnöki ügyosztályt nem tudjuk elhelyezni a központi városházán... lakásokat bérelnek ki magánházakban... a polgármester intenciója az, amit ő gyakorlatilag meg is valósított, hogy itt egy falevél se hullhasson le az ő tudta nélkül".

50 Az átszervezés a személyzet bővülését eredményezte, amit anyagi oldalról is többen támadtak. A fejlesztésekhez felvett hatalmas kölcsönök fogytával a konzervatívabb képviselők egyre többször intették óvatosságra a közgyűlést, pazarlással vádolták a fővárosi tanácsot - s közvetlenül Bárczyt. A fővárosi mérnöki hivatal háttérbe szorításával, s főként - mint láttuk - magánépítészekkel terveztetett beruházások erre számos alapot adtak. A kifogások a rohamos - és szokatlan - ütemet, s az épületek stílusban is újszerű kivitelét érintették. így merült fel - mint felháborító tékozlás - a Vas utcai felső kereskedelmi iskola épülete is.

5 1 A valódi önkormányzat s a közgyűlés irányító szerepének hiányát jellemző módon meg Vázsonyi Vilmos - Bárczy feltétlen híve - is szóvá tette. „A mi autonómiánkat egyfelől sorvasztja, hogy nincs meg a formai kapcsolata a lakosság többségével, másrészt, hogy súlypontja nem a választott törvényhatósági közgyűlésen, hanem a tisztviselőkből álló tanácson van".

510/ Elvi kifogásokon túl azonban nem kívánta a tanács, s a mögötte álló polgármester tevékenységét korlátozni, politikájával egyetértett, s a képviselők döntő többsége is elfogadta vezető szerepét, azonosult célkitűzéseivel. Vázsonyi az öntudatos polgár hangján válaszol az aggályoskodóknak. „A takarékosság nem cletprogramm... abból, hogy takarékoskodjunk, nem lehet városi politikát csinálni... Sokkal olcsóbb, ha nem csinálunk semmit,... akkor a pénzügyi egyensúly mindenesetre meglesz. Mihelyt az állam másnak tekinti magát, mint a nép, mihelyt egy város, egy municipium azt hiszi, hogy különvált élete van és a lakosságnak ismét különvált élete, az az állam és ... az a város gyűlöletessé és feleslegessé válik. Az állam a nép szervezete, a lakosság az életének szabályozója. A lakosság életéből él maga ez a város, és kell, hogy minden erőt és anyagi hozzájárulást, amelyet a város a lakosai révén kap, újból visszaadja a lakosságnak. Én tehát azt a politikát,