Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

amely a... napról-napra felmerülő szükségekhez idomulva a város... és a lakosság igényeihez mérten mindenkor megteszi a kötelességét, ezt tartom egy modern városi politika jövőjének..."

5117 A közgyűlés tagjainak többsége - Budapest rajongó híveként - azonosult ezzel a véleménnyel, s így lehetett pártok felett egységet teremterű a sokféle politikai áramlat ellenére is. A város robbanásszerű fejlesztése, az űj szociálpolitikai gondolkodás és a kiterjedt várospolitikai tevékenység lassan elhallgattatta a bírálókat. A nagy beruházások folytatását 1913-ban hirtelen szakította meg a - már említett gazdasági válság, melynek leglátványosabb jele az építőipar hanyatlása volt. Az új pénzügyi helyzetben a kölcsönök fokozottabb terhelést jelentettek, s ennek hatására a közgyűlésen is megerősödött a nagyvonalú pénzügyi politika ellentábora. „Ne babérokat és dicsőítést hajszoljunk, ne csillogó alkotásokkal kápráztassuk a polgárságot, melyekhez hiányzik az anyagi erőnk és ne vakítson el a szociális alkotások láza: számoljunk azzal a takaróval is, amellyel rendelkezünk."

5127 A pénzügyi bizottság ülésén többen sürgetik a tanács pénzügyi kontrolljának szigorítását, s ismételten felvetik, hogy az építkezésekről szóló elszámolás 1910 óta - még az első ciklusról sem - készült el, s így ezekről a „Kislakások..." felügyelő bizottság sem tudott állást foglalni.

5137 Sajátos adalék, hogy az új építési (XIII.) ügyosztály tanácsnoka, Krátky János sem tud erre magyarázatot adni, csak a vállalkozókkal történt elszámolások késéseit említi.

5147 A levéltári források is megerősítik, hogy az építkezések anyagait Kabdebó Gyula az elnöki ügyosztályról a XIII. ügyosztályra vitte, s ott változatlanul teljes önállósággal intézte az ügyeket - korábbi munkatársai segítségével, - amint azt már az építkezésekről szóló fejezetben is tárgyaltuk. A hatalmas mennyiségű ügyirat és számla feldolgozása - a tanácsi ügymenet bonyolult mechanizmusai következtében - érthetően késett. Saját hatáskörében Bárczy - munkatársai révén - átrepülhetett a szabályzat útvesztői felett, de ezt az elszámolásoknál már ő sem tehette meg. S ez volt a szerencséje. Senki sem vonhatta kétségbe egyéni tisztességét, jóhiszeműségét, és még legelszántabb ellenségei sem vádolhatták a pénzek illetéktelen felhasználásával. A bírálatok a nagyarányú és fényűzőnek minősített építkezéseket, s a horribilis hiteleket érintik, de ezúttal többen is éreztetik elégedetlenségüket.

5157 Témánk szempontjából figyelve az állásfoglalásokat, érdekes következtetés adódik. Nézzük sorban a művelődés- és művészetpolitikai költségvetési vitákat. Az oktatási költségvetést senki sem sokallja, ellenkezőleg, néhányan emelését javasolják. A fővárosban - s ez a statisztikákból ismeretes volt - közel ezer gyermek egyáltalán nem járt iskolába, de ezen felül a többség egyetértett azokkal a - főként szakoktatási - reformokkal is, melyek Bárczy kezdeményezésére indultak s a legnagyobb költségtöbbletet okozták.

5167 Az egyöntetű támogatást az is mutatja, hogy az egyszer-kétszer kifogásolt zeneoktatást is egyre inkább kiterjesztik, zongorákat vásárolnak az iskolákba, s a specializált alsófokú szakoktatás is nagy népszerűséget élvez. „A népoktatás összes tagozatán... eleven élet van, a mostani modern igényeket igazán átértő és átérző gondossággal történik a vezetés és irányítás és a főváros tanító személyzetében is meg van a benső tevékenység és munkakedv, amely ezen iskolákat minél intenzívebbekké tenni igyekS a megítélés a kritikus 1913. évre sem változik, a megtakarításokat nem a kulturális költségek rovására kívánják elérni, inkább óvni szeretnék ettől a közgyűlést. „Attól félek, hogy amikor a közgyűlés takarékoskodni akar, legelőször mindig a kulturális kéréseknél fog takarékoskodni... azért, mert az egyensúly meg talál dőlni, ne építsünk iskolát,...