Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek

hctő meg a szocialista realizmus lényege: a művészetnek annyiban szabad közreműködnie a valóságfelctti megidézésében, hogy szigorú külső ítéletekkel bármikor a sarokba térdcltcthető legyen; küldetése nincs többé, csak munkaköri leírása, s nem az emberi szellem szolgálata, hanem az eszme kiszolgálása a legfontosabb kötelessége - ars ancilla politicae est. A művészet a vezért az istenek előszobájába helyezi el, s teheti ezt az évszázadok alatt kimunkált „kercttémák" új tartalmakkal való megtöltésével. „A már meglévő kép mágnesként vonzza az új, de mégis hasonló ikonográfiái formákat, és mintegy hasonulásra kényszeríti őket." - veti fel Jan Biafüstocki.

56 Rákosi Mátyás képi megjelenítését három ilyen típusban vizsgáljuk meg: a szónok mint próféta, a kenyérszegő mint teremtő, a kézfogással új szövetséget kötő vezér szerepeiben. A tömegből kiemelkedő férfiú - Madáchcsal szólva: „ki egy fejjel nagyobb, mint polgártársi" - nevet kap, s ezzel a védjeggyel ellátva kitüntetett hely illeti meg a képek kétdimenzós világában is. Az 1952-es III. Magyar Képzőművészeti Kiállításra Vincze Gergely egy Rákosi életéből vett jelenetet küldött be, amelyen a fiatal Rákosi éppen beszédet mond 1918-ban, a forradalom által kiszabadított magyar hadifoglyoknak: „Csatlakozzatok az orosz nép forradalmához!" A kép baloldalán egy barakképület timpanonja alatt Rákosi derékig kimagasodik a hallgatóság köréből, s kezét messzire előrenyújtva beszél. Ugyanezt a gondolatot ragadta meg Bencze László, aki „Rákosi elvtárs a Vérmezőn 1919-ben toborzóbeszédet tart" (1952) címmel festette meg a képet. Pogány Ö. Gábor meg is dicséri a művészeket, hogy a 60. születésnapra olyan nagymennyiségű művel jelentkeztek. „Képzőművészcink mintha vizsgázni szeretnének népünk és Rákosi elvtárs előtt, s talán nem is csak abból, hogy szeretik Pártunk vezetőjét, hálásak segítségéért. A vizsga elsősorban a nagy tanítómesternek szól, arról, hogy a tanítványok megértették eszméit, ösztönzést merítettek példájából."

57 Az eszmét előkészítő vezér nagyjclenctét a Szemercy Zoltán vezette kollektíva készítette el a legkidolgozottabban (Emlékkönyv, 59. old.). A „Rákosi elvtárs a hadifoglyok közölt" című festmény azt mulatja be, amikor Rákosi előadást tartott a 27-es számú hadifogolytáborban 1943. szeptember 7-én, amelyben a Horthy-rendszer bűneit leleplező áttekintése után felkínálta a választás lehetőséget: „Állást kell foglalnia minden hadifogolynak, állást kell foglalnia vagy amellett, hogy támogatja tovább is azt a népcllenes, országvesztő rendszert, amelynek ő maga is áldozata, vagy állást kell foglalnia azért, hogy felrázza testvéreit, az otthoni magyarokat és segítse megtalálni, kiharcolni nekik azt a kivezető utat, melyet saját keserves szenvedései árán felismert. Azt a kivezető utat, melyen át hazáját még meg lehet menteni. Az igaz magyar számára a választás nem lehet kétséges."

58 A kép baloldalán prófétáló Rákosi kézmozdulata ezt az értclmcző-kifejtő magyarázatot erősíti, melynek célja a meggyőzés, igazának bizonyítása. Szemercy Karlovszky-tanítványhoz méltóan a hallgatóságot - Bencze Lászlótól eltérően - portrésorozatként fogja fel, ezáltal a Rákosira szegeződő tekintetek hatásosabb hálózatát tudja kialakítani. A zárt térben