Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek

meg Sztálin jelenidejűsége és jelenvalósága, a kitett kép vagy szobor ügyelő tekin tete előtt zajlik az élet, a környezet pedig azt hirdeti: itt Sztálin szellemében dolgo­zunk. A Sztálinnak készített ajándékokat december l-jétől tekinthette meg az ország lakossága. Öt nappal később indult el az a különvonat, amelynek nemzetközi fuvar­levelére ezt írták:, J. V. Sztálin elvtárs, Moszkva. Feladó: A magyar dolgozó nép". Az ajándékok négy tehervagonban fértek el, mindegyiket méltóképpen feldíszítet­ték. A mozdony elejére ötágú csillagba foglalt Sztálin képet erősítettek, melynek hát­terében a földgömb volt látható. Ezt egészítette ki a 70-es szám, és a két ország cí­mere. Az újságok folyamatosan beszámoltak a vonat helyzetéről, útirányáról, a vo­natkísérő küldöttség élményeiről. A magyar ajándékokat a moszkvaiaknak a klasszicista Puskin Szépművészeti Múzeumban állították ki. (Érdemes elgondol­kodni azon, hogy a múzeum a régiek civilizációjának és kultúrájának maradványa­it gyűjtő intézmény. A benne tárolt múlt-töredékek kulturális értékeket jelentenek. Ha a mai kor termékei bekerülnek a múzeumba, értékük megnövekszik, mivel a múlt tárgyai közé sorolódnak. A leltár szerint az ókori emlék, Rembrandt festmé­nye, és a jelen kiállított munkája azonos pozíciót foglal el.) A Magyar Nemzeti Múzeumban december 10-én nyílt meg „A nagy Sztálin har­cos élete" című kiállítás. A múzeum homlokzatát zászlókkal borított Sztálin kép fed­te le. A lépcsőházban fenyőfa - és selyemzászlósor fogadta a látogatót. Szemben egy hatalmas freskón a Szovjetunió népei közösen énekelték a Sztálin-kantátát. 36 A ter­meken végigjáró nézők Sztálin életén keresztül átélhették a Szovjetunió történel­mének legújabb szakaszát, a bennük kialakult Sztálin-képet adatokkal egészíthet­ték ki, újabb ismeretekkel gazdagíthatták. A tendenciózus válogatás befejezése ma­gyar vonatkozásokban csúcsosodott ki. Az utolsó terem felirata - „Sztálin, s a Szov­jetunió segítségévei, Rákosi vezetésével felépítik a szocializmust" - sejtetni enged­te, hogy a jövőben nem maradhat el az ország saját ünnepének megrendezése, s ve­zetőjének köszöntése sem. A Szabad Nép december 21-i száma ismertette a főváros díszközgyűlésének ha­tározatát. A közgyűlés elfogadta azt az indítványt, hogy az Andrássy-út nevét Sztá­linéra változtassák, s egy éven belül emlékszobrot emeljenek neki Budapest „leg­méltóbb és legalkalmasabb helyén", s a Kisfaludy Strobl-féle Sztálin-szobor máso­latát (az eredetit elküldték Moszkvába) a következő év április 4-re állítsák fel. 37 „Jó­kívánságaik és üdvözleteik a munkásosztály nagy pártját illetik meg, amely engem saját képére és hasonlatosságára teremtett és nevelt." - válaszolta levelében köszön­tőinek az 50 éves Sztálin 1929-ben. 38 Úgy tűnik, hogy húsz év múlva már nemcsak a párt, hanem a szocialista világ is az ő képére és hasonlatosságára létezett. A várakozással ellentétben Rákosi Mátyás születésnapja jóval szerényebbre si­keredett. Rákosi 1952. március 9-én töltötte be 60. életévét. Az ünneplés mintája ugyan a bő két évvel korábbi Sztálin-születésnap volt, de személyét mégsem lehe­tett a szocializmus első embereként megjeleníteni. De január 20-án, Lenin halálá-

Next

/
Thumbnails
Contents