Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szabó Klára: A tanács és a párt kapcsolata az ötvenes évek első felében

sok nem segítik következetesen a szocializmus építését, nem formálják az új embertípust... Műsoraink nem mozgósítanak a legfontosabb feladatokra."

10 Egy 1953. márciusi jelentésben pedig megállapítja: „Különböző feladataink ellátásánál nem biztosítottuk a kellő arányt. A gazdasági feladatok ellátására helyeztük a fő súlyt, és nem a tömegkapcsolatok megjavítására és felhasználására.

11 A fővárosi tanács munkáját a párthatározatoknak megfelelően az MDP Budapesti Bizottsága felügyelte. Néhány esetben egy-egy ügyben - pl. városrendezési terv - az MDP KV PB is hozott határozatot. Az ötvenes évek első felében ezeken túlmenően a tanács egészének munkáját értékelve is hozott két alkalommal határozatot, s ez úgy hiszem nem elsősorban Budapest elismerését jelentette, hanem inkább e hatalom természetéről vallott. 1951-ben a főváros vezetői által készített jelentés negyedik változatát ítélték alkalmasnak arra, hogy az MDP KV PB elé kerüljön. Az első ismert változat 1951. június 30-án készült el, a gyakorlatnak megfelelően az MDP Budapesti Bizottsága által megadott szempontok alapján. A Budapesti Bizottság a pártközpont munkatársával történt konzultáció után újabb jelentések készítésére utasította a tanács VB elnökét, amíg végül az MDP KV PB 1951. december 6-án napiendre tűzte a jelentést és határozatot hozott a tanács munkájáról. A határozat, amely szerint a PB a városvezetés valós nehézségeiről nem kívánt vagy nem tudott érdemben dönteni, szervezési, adminisztratív feladatokkal látta ej a tanácsot, s kifogásai nagyobbik része a tanács vezetőit bírálva a személyzeti és tömegszervezeti munkára vonatkozott. A pártközpont jelenvalóságának tudatát kétségkívül erősíthette az a tény, hogy 1951. december 6-tól a PB határozat végrehajtásáról a fővárosi tanácsnak többször is be kellett számolnia, 1952 végéig, amíg el nem kezdődött egy újabb tanácsra vonatkozó PB határozat előkészítése. 1953. májusában ugyanis ismét megtárgyalta az MDP KV PB a fővárosi tanács munkáját. Az előkészület során megtartott megbeszélésről fennmaradt dokumentum tanúsítja a párt és a tanács kapcsolata nemcsak alárendelt, de a tanács vezetői számára méltatlanul megalázó is volt. Már az e tárgyban megtartott - feltehetően első megbeszélésen is a Budapesti Bizottság súlyos kifogásaival kellett szembe néznie a tanács vezetőjének, s ezek a vádak később sem csitultak. A vádak több mint a fele a vezetési stílusra, a tömegkapcsolatok elégtelenségére, ill. a politikai munka elhanyagolására vonatkozott. „A tanács vezetői nincsenek kellően összeforrva a dolgozókkal és nem is keresik ennek a lehetőségét."

12 - állapítja meg egy 1953. január 14-i feljegyzés. S ugyanitt olvasható: „Megfeledkeztek arról, hogy a Párt küldte őket e fontos funkciókba. A Budapesti Pártbizottság segítségét több esetben nem fogadták el, vagy kérésünket figyelembe sem veszik." Ez utóbbi durván kioktató hangnem a jellemző a megbeszélés egészére. Az eredeti terv szerint 1953. február 19-én került volna a téma a PB napirendjére. Az elkészült anyagot azonban a Budapesti Bizottság ill. az MDP KV Adminisztratív Osztálya erre alkalmatlannak találta, s még többször átíratta a tanács vezetőivel. A tanácsi vezetők megalázó hely-