Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szabó Klára: A tanács és a párt kapcsolata az ötvenes évek első felében

döntően különböző feladatok ellenőrzésében vettek részt: lakólátogatásokkal tanácstagi beszámolókat, fogadóórákat készítettek elő. Társadalmi akciókat, munkafelajánlásokat szerveztek, s vitathatatlan szerepük a különböző mozgalmak, a „Tiszta Budapest", a „Művelt Budapest", a „Budapest Virágváros - Budapest Békeváros" stb. lebonyolításában. Az ÁB tagok és aktívák társadalmi munkaként látták el feladataikat, ezért sem sikerült folyamatos foglalkoztatásuk megoldása, de hozzájárult ehhez az is, hogy munkájuk mindig alárendelődött más érdekeknek és szempontoknak. A döntően kisegítő munkát végző bizottsági tagok, aktívák gyakran kerültek emberi tisztességet is próbára tevő helyzetekbe. Gondolok itt a Mezőgazdasági ÁB betakarítást, begyűjtést ellenőrző tevékenységére, vagy a Kereskedelmi ÁB mellett szervezett társadalmi ellenőrök munkájára. A súlyos közellátási zavarok idején szervezett társadalmi ellenőrök az üzletek előtti sorban állásokat is figyelemmel kísérték, s az elégedetlenkedő hangot ellenséges hangnak minősítve intézkedtek. Hálátlan munkájukért kevés elismerést kaptak, mely a lakosság részéről érthető, ám furcsa a megbízó oldaláról. Általános vélekedést tolmácsolt az 1952. február 15-i fővárosi tanácsülés egyik felszólalója, amikor a többi között kijelentette: „Az ÁB (Kereskedelmi ÁB - SZ. K.) legdöntőbb tömegbázisa a társadalmi ellenőr hálózat. Jelenleg budapest területén kétezerkétszáz társadalmi ellenőr működik, akik már eddig is jó munkát végeztek, de az ellenség következetes leleplezésében még nem elég szívósak és a minőségi ellenőrzésre nincsenek eléggé felkészülve.

9 (kiemelés tőlem - SZ. K.) Sok albizottság tevékenysége kimerült a megalakulás után egy - két akcióban, állandó a panasz az ÁB tagok lemorzsolódása, a gyakori személycsere, s amiatt, hogy több ÁB ülést a érdektelenség miatt nem lehetett megtartani, a tagok egyszerűen nem jelentek meg. Egy 1954 évi adat szerint az ÁB-k fele csak a nyilvántartásokban szerepel. De mert az ÁB-k munkájának irányítása kiemelt politikai feladata volt a tanácsnak, az osztályvezetőknek és a VB tagoknak, újak beszervezésével nemcsak a lemorzsolódott tagokat pótolták, de növelni is tudták a bizottságok és aktívák számát, s biztosították adminisztratív teendőik ellátását. A tömegszervezeti munka jelentőségét az MDP KV PB 1951. december 5-i határozata is hangsúlyozta. A fővárosi tanács munkáját értékelve a politikai és osztályszempontok fokozoitabb érvényesítésére, a személyzeti munka javítása mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanács az eddigieknél nagyobb mértékben támaszkodjon a fővárosi dolgozókra, különösen az ÁB-k munkájában, s használja fel jobban a szovjet tapasztalatokat. A tanács oly mértékben igyekezett megfelelni ezen elvárásnak, hogy ennek érdekében bizonyos szakmai feladatok is alárendelődtek a tömegszervezeti munkának, a tanácsi dolgozóktól pedig elvárták, hogy szakmai feladatikat egyben politikai munkakent értelmezzék. Ennek szellemében a tanács 1951-ben úgy látja: „Népművelési nevelő munkánk kezdetleges. A tanács által irányított kulturrendezvények, ismeretterjesztő előadások, irodalmi ankétok, kiáílítá-