Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén

lehetőségét, úgy hogy azok megfeleljenek a modern világváros követelményeinek. Napirendjére tűzte a fővárosi közlekedés kérdéskörét, különös tekintettel a gyorsforgalmi utak építésére, repülőterek létesítésére és földalatti gyorsvasút létrehozására. (Az első vonalat a Keleti és a Déli pályaudvar közé tervezte!). Befejezésül röviden és kizárólag Fischer munkásságával kapcsolatban a NagyBudapest létrehozásával összefüggő kérdésről, melyet a kormány már 1945 júniusában napirendjére tűzött és a tárgyban Vas Zoltán vezetésével értekezletet hívott össze a Városházán. Itt az egyesítést kimondó törvénytervezet kidolgozásával egy háromtagú munkaközösséget bíztak meg Morvay Endre alpolgármester, Harrer Ferenc ny. alpolgármester és Homolyai Rezső tanácsnok személyében. Ezzel párhuzamosan került az FKT elé is Erdei Ferenc belügyminiszter utasítása a kérdéssel kapcsolatos tervezet elkészítéséről. Az FKT-nak 30 napon belül kellett választ adni arra, hogy a lehetséges három alternatíva közül (Budapest és a környék egy törvényhatóságot képez; külön-külön törvényhatóságot képez; Budapest és a környék külön megyét képez, amelybe kérdés, hogy beletartozzanak-e az egyes törvényhatóságok) melyik a legmegfelelőbb és melyik kerüljön megvalósításra. Az FKT június 18-i ülésén a javaslat elkészítése mellett döntött, és a törvénytervezet összeállítása érdekében július elejére ankétot hívott össze. Az ankéton az előbb említett munkaközösség mellett a belügyminiszter képviselője, a Városháza több vezetője valamint a pártok delegáltjai vettek részt. Itt Vas Zoltán javaslatára a munkaközösség mellé egy 12 tagú Nagy-Budapest Bizottságot választottak az 5 koalíciós párt és a Szakszervezeti Tanács 2-2 képviselőjéből. A bizottságot de iure a fővárosi Törvényhatósági Bizottság küldte ki. A bizottság - tagjainak, illetve az azokat kiküldő pártoknak eltérő érdekeiből következően, gondolunk itt arra, hogy az egyes pártoknak nem volt mindegy, hogy mely községek és városok kerüljenek vagy ne kerüljenek a fővároshoz - érdemben nem tudott állást foglalni és szeptemberben beszüntette tevékenységét, amelyet csak 1946-ban újított fel. A bizottság 1946. februárjában alakult újjá, és munkájában ettől kezdve az SZDP képviseletében Miliők Sándor és Révész Mihály társaságában Fischer is részt vett. A bizottság munkájának eredményessége azonban mitsem változott az előbbiekhez képest. Nagy-Budapest létrehozását egyébként az SZDP egyrészt pártpolitikai szempontból, másrészt a környék lakosságának érdekében erősen szorgalmazta. Mivel a pártnak a környéki települések többségében meghatározó volt a befolyása és ereje, úgy vélte, hogy Nagy-Budapest kialakítása esetén a főváros legerősebb pártjává válik és ebből következően megszerezheti annak vezetését. A főváros irányítása pedig a későbbiekben ugródeszkául szolgálhatott volna az országos hatalom megszerzéséhez. A másik vonatkozásban az volt a vezérelv, hogy az egyesítés elsősorban a környéki településeknek, azaz a dolgozóknak jelent előnyt, amennyiben az egyesített főváros nagyobb lehetőségeket tud biztosítani az ellátás és a fejlesztés valamennyi területén, mint az egyes helységek.