Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén

Az egyesítésnek - a párt érdekeit szolgáló - fontosságára Fischer is felhívta a figyelmet, ugyanis nézetei és elvei messzemenően egybeestek a párt Fővárosi Frakciója 1945. júliusi akcióprogramjának vonatkozó megfogalmazásával, amelynek kidolgozásában ő is részt vett: „minél nagyobb területen történik az építés é5 újjáépítés, annál nagyobb eredményeket lehet elérni, úgy a városi politika szempontjából, mint az országos politika szempontjából".

4 Az akcióprogram egyúttal azt is kinyilvánította, hogy az egyesítést még a környéki városok és községek vagy egy részük tiltakozása ellenére is végre kell hajtani. Fischer nemcsak a tervek kidolgozásában vett részt, hanem fellépett azok gyakorlati megvalósításáért is. Ezt az FKT október 23-i ülésén a Fischer által szorgalmazott és egyhangúan elfogadott állásfoglalás mutatja, amely Budapesthez tartozónak és a fővárossal szerves egységet alkotónak minősítette a környék 20 városát és községét. E helységek döntő többségben a két munkáspárt egyesítési elképzeléseiben szerepeltek, ugyanis valamennyi olyan város és község fel van sorolva, amely ipari létesítménnyel, tehát munkásbázissal rendelkezett. A későbbiekben - kivéve a bizottság eredménytelen munkáját - Nagy-Budapest kérdése lényegében 1948-ig lekerült a napirendről. Összefoglalóul Az FKT - 1945-ös újjászervezésétől az Építési és Közmunkaügyi Minisztérium létrejöttéig - kétirányú munkát végzett. Egyrészt az új feladatokként jelentkező gyakorlati jellegű reszortokat (romeltakarítás, közmunka, újjáépítés-helyreállítás, lakásügy), másrészt a régi profilból adódó elméleti jellegűeket (városrendezés, -építés, településpolitika). Fischer és az általa vezetett FKT mindaddig, amíg erre lehetőség volt, mindkét típusú tevékenységben maradandót és előremutatót alkotott. Mindkét irányú munka fontos és szükséges volt, részben a romeltakarítás és a helyreállítás-újjáépítés azonnali, napi aktualitása, részben a főváros jövője, a modern világváros megtervezése és hosszútávon történő megvalósítása miatt. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb súlyt, a nagyobb jelentőséget a kezdeti időszakban az előbbi feladatkör megszervezése és végrehajtása jelentette, hiszen az utóbbi feladatkör csak a távlati tervezést tette lehetővé. E gyakorlati munkában illetve irányításában mosódott össze tulajdonképen Fischer két funkciója és a vezetése alatt álló két szerv. Eredményeket felmutató munkájukat szakította meg a minisztérium létrehozása, amely minisztérium azután elsöpörte a kormánybiztosságot, és jogilag egyébként nem támadható módon visszaállította az FKT eredeti jogállását. A kormánybiztosság felszámolása és az FKT visszaszorítása mind az SZDP-t, mind Fischert hátrányos helyzetbe hozta, politikai és személyi vonatkozásokban egyaránt. Az eredményeken túl külön pozitívumként értékelhető, hogy Fischer és az FKT mindkét irányú tevékenysége messze meghaladta a rövidtávú pártpolitikai célokat - bár természetesen ezek sem voltak mellékesek - és a lakosság egészének valós szükségleteit és érdekeit tartotta szem előtt.