Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén

Fischer személyes súlyát is növelte az FKT másod- illetve a Kormánybiztosság harmadfokú, azaz minisztériumi szintű hatóság volta, aminek következtében Fischer jogszabályalkotási joggal rendelkezett. Kormánybiztosként ezenkívül más szakminiszterek hatáskörét is gyakorolhatta, pl. az építőanyagipari árak megállapítását vagy a vállalkozói haszon mértékének megszabását. Nem egyszer azután előfordult, hogy a kormánybiztos Fischer rendelkezéseinek gyakorlati megvalósulását Fischer, az FKT elnöke használta fel. Az SZDP stratégiai törekvéséből és a két szerv, illetőleg Fischer széles hatásköréből adódott, hogy annak ellenére, miszerint a párt a legmesszebbmenőén támogatta a főváros autonómiáját, az FKT-t illetően fellépett a fővárosi törvényhatóság MKP javasolta kiszélesítése ellen. Ez a hatáskör volt az a sarkalatos kérdés, és ezen keresztül az SZDP jelentős befolyása, Fischer személye mellett, amely döntően kiváltotta az FKT körüli vitákat, harcokat, és járult hozzá az FKT elsorvasztásához, végül pedig megszüntetéséhez. Ugyanis az MKP, amely a főváros autonómiáját és érdekeit mindenkor alárendelte az állami érdekeknek, az FKT esetében ki akarta szélesíteni azt, alá akarta rendelni a fővárosi törvényhatóságnak. Ez természetesen pártpolitikai okokból történt, mivel az MKP úgy vélte, hogy az FKT eredeti jogállásának megszüntetése növeli majd a kommunista polgármester, Vas Zoltán hatáskörét, és ezzel együtt a párt befolyását is. Ez volt az oka annak, hogy az MKP lényegében az FKT újjászervezésének pillanatától kezdve fellépett vele szemben és Révai József már februárban, később pedig több ízben Vas Zoltán is kijelentették Fischernek, hogy az FKT-t meg fogják szüntetni. Fischer visszaemlékezésében

2 le is írta, hogy a „Kommunista Pártnak az volt a nézete az első perctől kezdve, hogy a Közmunkatanácsot pedig meg fogják szüntetni". Ennek irányában az első gyakorlati lépésre júliusban került sor, amikor Vas Zoltán felterjesztést intézett a miniszterelnökhöz, amelyben indítványozta az FKT-nak a fővárosi önkormányzat hatáskörébe történő utalását, mivel indoka szerint az FKT önálló városfejlesztési tervei sértik a főváros autonómiáját. Az autonómia kérdése - mint ismert - az egész koalíciós időszakban neuralgikus pont volt az SZDP és az MKP között, amelyben a pártpolitikai szempontok, azaz egymástól eltérő koncepciók játszottak szerepet. Az SZDP ugyanis az autonómia által akarta biztosítani a párt alapelveinek megfelelő, az élet minden területére kiterjedő demokráciát, egyúttal fontos lépésnek tekintette a hatalom megragadása felé vezető úton. Ezzel szemben az MKP az országos politikát, a centralizmus erősítését tekintette elsődlegesnek, mely mellett szükségszerűen háttérbe szorul az önkormányzat, sőt léte is csak ideig-óráig képzelhető el. A fő ellentmondás tehát a CÉL megfogalmazásában öltött testet, a kérdés az volt: demokrácia avagy a diktatúra. Visszatérve az eredeti gondolathoz, Fischer azonnal felismerte Vas felterjesztésének igazi indítékát és teljes erővel fellépett annak megvalósításával szemben. Érvelésében előadta, hogy az FKT-nak országos jelentőségű, különleges feladatai van-