Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén

Újlaki Péter FISCHER JÓZSEF A FŐVÁROSI KÖZMUNKÁK TANÁCSÁNAK ÉLÉN A főváros háborús kárainak helyreállítása és az újjáépítés, kötelezővé tette a szervezettséget, amire az 1870-ben létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa (továbbiakban: FKT)

1 működésének mielőbbi felelevenítése tűnt a legalkalmasabbnak. A régebbi gyakorlatból következően ugyan nem tartozott az FKT feladatai közé a profiljának megfelelő gyakorlati munkák végzése és irányítása, hanem azoknak csak elméleti kimunkálása, mégis ez a szerv állt legközelebb az ilyen irányú tevékenységhez. Ennek alapján a Budapesti Nemzeti Bizottság, (továbbiakban: BNB) már január 28-án intézkedett az FKT újjászervezéséről, és vezetésével Fischer Józsefet bízta meg. Egyúttal döntött arról is, hogy a BNB-ben részt vevő pártok kétkét tagot delegáljanak az FKT-ba. Fischer nagy lendülettel látott hozzá az FKT és a munkák megszervezéséhez. Az FKT lényegében két részből állt, egy választott testületből, az ú.n. külön Tanácsból azaz a pártok delegáltjaiból, valamint a hivatali apparátusból. Mindkettő élén egyaránt Fischer állt. A gyakorlati munka irnyítását és súlypontozását ugyan a külön Tanács mint testület szabhatta meg, azonban a Tanácsban is döntően Fischer akarata érvényesült. Az FKT jogállását tekintve nem fővárosi, hanem szélesebb hatáskörű szerv volt és így nem tartozott a fővárosi törvényhatóság önkormányzati hatáskörébe. Ez a jogállás az újjáépítés érdekében számos külső feltétel biztosítására nyújtott lehetőséget. E szélesebb hatáskörnek is szerepe volt abban, - az erők koncentrálásának igénye mellett, - hogy március elején Fischert nevezte ki a miniszterelnök - a Sári Ignác vezette Újjáépítési Hivatal megszüntetésével egyidejűleg megalakított - az Újjáépítési Kormánybiztosság kormánybiztosává is. Az Újjáépítési Kormánybiztosság és az FKT között egyes vonatkozásokban, így az FKT új reszortjaiban (közmunkák, romeltakarítás, helyreállítás-újjáépítés, lakásépítés) alá- és fölérendeltségi viszony volt, más kérdésekben viszont - legalábbis elvileg - egymástól függetlenül tevékenykedtek. A gyakorlatban ez természetesen, márcsak Fischer személye miatt sem érvényesült igazán, ugyanis a városrendezés, városépítés, településpolitika stb. is szorosan összefüggött a többi feladattal. A két funkció egy kézben történt egyesítése valóban az erők koncentrálását jelentette, egyúttal nagy feladatokat, de nagy lehetőségeket is biztosított Fischer és rajta keresztül az SZDP számára az újjáépítésben. Ez a pártnak elsősorban Budapest vonatkozásában volt jelentős, amennyiben először itt akart vezető szerephez jutni és az itt elért sikereket propagálva az ország első pártjává válni. (Az SZDP előtt az I. világháborút követő évek „Vörös Bécsének" példája lebegett.)