Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)

33. Fővárosi Közlöny, 1947. február 13.121-122. old. - Az 1947. január 22-i th. biz. jegyzőkönyve 34. u. o. 127. old. 35. u. o. 127. old. A Kővágó elleni támadások 1947. tavaszán, koranyarán vezetői válságot teremtettek a városháza élén. S bár a polgármester felmentése még nem történt meg, az ügyek vitelében Kővágó József ekkor már nem vett részt. Személye, vezetői stílusa elleni kifogások távollétében is gyakran fogalmazódtak meg. Földes Mihály az 1947. június 16-i közigazgatási bizottság ülésén nem kevesebbel, mint azzal vádolta meg Kővágót, hogy éveken keresztül elszabotálta a főváros egységes munkatervének elkészültét, továbbá, hogy a főváros közpénzeinek elsikkasztása azért volt lehetséges, mert hiányzott belőle a kellő szigor az ügyek ellenőrzése terén. „Most nem vizsgálom, mi vezette Kővágó polgármestert ebben a politikájában. Vagy százszázalékos kiszolgálója volt a nagyferenci politikának, annak, amelyet Balogh István pregnáns kifejezése óta fejlődést fékező irányzatnak nevezhetünk, vagy valami más, egyéni szempont vezette..." - jelentette ki Földes. Fővárosi Közlöny, 1947. július 10. 700. old. Igaz, ezzel a súlyosan elmarasztaló kritikával a közgyűlés vezető pártjainak képviselői nem mindenben értettek egyet. Erről nyilatkozott a szociáldemokrata Révész Mihály, valamint Gáspár Ervin az FKGP törvényhatósági bizottsága intézőbizottságának tagja. Gáspár Ernő a vitát lezárandó céllal jelentette ki: „Hangsúlyozom, nem akarom sem támadni, sem védeni Kővágó József polgármestert, bizonyos mértékben igazat is kell adnom Földes bizottsági tag úrnak ama kritikájáért, amelyet előbbi felszólalása során hangoztatott. Meg kell mondanom: kétségtelen, hogy Kővágó polgármester elkövetett hibákat, például azokat, amelyeket Földes bizottsági tag úr felsorolt, de az is kétségtelen, hogy igen rendesen és tisztességesen intézte a főváros ügyeit. El kell ismerni azt is, hogy a koalíció ügyeit úgy intézte, hogy azokat talán jobban is lehetett volna intézni, de lehetett volna sokkal rosszabbul is intézni őket. Ha már kritizálni lehet dolgokat, akkor azt mondom, hogy ha csak ezt lehet kritizálni és ha csak ezek voltak a legkirívóbb hibák, akkor ezek a körülmények még nem olyanok, hogy azokért őt különösen el kellene ítélni, mert - sajnos - voltak oh/an magas közszolgálati funkciót végző urak, akik ellen sokkal több kifogás emelhető, sokkal jobban lehetne kritizálni működésüket, mert sokkal több bajt okoztak a koalíciós vezetésben, - gondoljunk csak elsősorban az országos politikára. Azt kérem Földes bizottsági tag úrtól, hogy a kritizálást ma függesszük fel, mert hiszen sok kérdésben nem lehet egészen tisztán látni." u. o. 704. old. 36. Fővárosi Közlöny, 1947. augusztus 23. 886-887. old. Az 1947. július 30-i th. biz. jegyzőkönyve. 37. Kővágó nyugdíjazásának ügyében a törvényhatósági bizottság 1947. július 18-ra összehívott közgyűlése döntött. A közgyűlést vezető elnök (Kerék Mihály) a következő szavakkal méltatta a távozó polgármester érdemeit. „Megállapítható, hogy Kővágó József a másfélesztendős városvezetés során az együttműködés szellemében intézte Budapest ügyeit. Az infláció tébolyában foglalta el helyét, amikor ennek a milliós városnak ügyesbajos dolgait a legmostohább viszonyok között és szinte csak egyik napról a másikra lehetett vinni, a legnagyobb nehézségek árán. Az infláció utolsó szakaszában mind fenyegetőbben tornyosuló nehézségek ellenére megállta helyét, munkatársaival együtt elhárította a pénzügyi lehetetlenülés rémét. És ez az áldozatos munka nem volt hiábavaló! A fővárosnak megadatott, hogy a múlt év augusztus l-jén bekövetkezett stabilizációra támaszkodva megkezdhette a tervszerű