Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)

pénzgazdálkodást, megszületett a főváros első forintköltségvetése, ami az ügyvitel szempontjából döntő fontosságú esemény volt. Bár ez az első költségvetés csak szerény keretek között mozgott, mégis megvetette a felelős városvezetéshez szükséges biztonság érzését és körvonalaiban lassanként mind határozottabban kezdtek kibontakozni azok a tervek, amelyek a város újjáépítése és a szociális fejlődés terén parancsoló követelményként léptek fel. Kővágó József ebből a munkából is derekasan kivette részét. Elmondhatjuk tehát, hogy polgármestersége pozitív eredményyel zárult." (BFL th.biz. jkv. 1947. július 18.4. old.) Ezt a minősítést akkor egyetlen bizottsági tag sem vonta kétségbe, de legalábbis nem adott hangot ellenkező tartalmú vélekedésének. Földes Mihály azonban a későbbiekben többször nyilvánosan is elmarasztalóan mondott véleményt Kővágó polgármesteri tevékenységéről. Ebből a szempontból nemcsak igazságtalan, de korjellemző is az, amit az 1948. szeptember29-én a törvényhatósági bizottság közgyűlése előtt elmondott. «Az 1945-ös választások olyan erőket segítettek nyeregbe, akik nem a magyar munkásosztály, nem Budapest összes dolgozóinak stílusában, hanem már akkor, a még ismeretlen Marshall-terv szellemében akartak gazdálkodni az orszagban.» Az őszi választások eredményeképpen Kővágó József lett Budapest polgármestere. Bemutatkozó beszédében régi recept szerint «szozatot» intézett a világ népeihez és ilyeneket mondott: «Az apokalipszis lovasai már kapunk előtt nyargalnak és sürgős segítség nélkül beláthatatlan nyomorúság vár rank.» Budapest dolgozóinak óriási eredményeiről egy szava sem volt. Ellenben kijelentette, hogy minden egy éven aluli 1000 csecsemőből 400 elpusztul, az öregek ijesztő számarányban hanyatlanak a sírba, kórházainkat gyógyszerhiány miatt be kell zárnunk, betegeinket sorsukra kell hagynunk és «rnegai! az élet és lassanként a jeges puszták halálos némasága borul a városra. (Deriiltség.)» Ezt a költői képet a következő, nem kevésbé költői kép fejezte be: «... az üres raktárak tört ablakain besűvít a jeges szél.» Megvallom, a munkáspárti padsorokban jókora megrökönyödést váltott ki ez a hang. Szerencsére hamarosan megkaptuk a siránkozás magyarázatát is, amely így hangzott: «... kizárólag saját erőinkkel ezt a végromlást tartósan feltartóztatni nem tudjuk. » Nem lenne érdemes idézgetni az efféle kijelentéseket, ha azok csupán egy ember magánvéleményét fejezték volna ki. Sajnos még az úgynevezett baloldalon is akadtak szép számmal olyanok, akik mindenben ugyanezt a nótát fújták. A városháza «szürke reakciósai* pedig egyenesen föléledtek tőle. Úgy gondolták, lassanként elérkezik ismét az ő idejük, bizony, a kommunistáknak, a baloldali szociáldemokratáknak és a törvényhatóság többi haladó tagjainak komoly erőfeszítéseket kellett tenniük a dolgozó nép szolgálatában, hogy az «apokalipszis lovasai» ne nyargalhassanak be kapunkon." - Fővárosi Közlöny, 1948. október 16.5. old. 38. Fővárosi Közlöny, 1947. december 27. Melléklet, 71-72. old. - 1947. december 1-jei th. biz. közgyűlés jegyzőkönyve. 39. u. o. 72. old. 40. u. o. 72. old. 41. Fővárosi Közlöny, 1948. december 31. Melléklet, 35. old. - 1948. december 16-i th. biz. közgyűlés jegyzőkönyve. 42. Fővárosi Közlöny, 1947. február 13.127. old. - 1947. január 22-i th. biz. közgyűlés jegyzőkönyve. 43. u. o. 137. old.