Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)

Tényként kell megállapítanunk, hogy ebben a vonatkozásban a törvényhatóság többségi pártja kínosan ügyelt a koalíciós játékszabályok maradéktalan betartására. Annak tudatában is, hogy ez pártszempontból rengeteg hátránnyal is járt. Varga Béla kisgazdapárti bizottsági tag az 1946. január 25-i közgyűlésen ezt elég világosan kifejtette, mondván: „Mindnyájan tudjuk, hogy a koalíció tehertétele az egyes pártoknak. A koalícióban résztvevő minden párt népszerűsége csökken tömegei között. De igenis vállaljuk ezt az áldozatot, az én pártom is vállalja. Szívesen hozzuk ezt az áldozatot."

18 A szociáldemokrata párt ugyancsak hajlamosnak mutatkozott a koalíció eredményes működése érdekében ilyenfajta áldozat meghozatalára. Miliők Sándor még az alakuló közgyűlésen fogalmazta meg a szociáldemokrata frakció ebbéli álláspontját, leszögezve: „Nem javultunk meg, ugyanolyan harcos párt maradunk, mint voltunk. Semmiféle tekintetben nem tettünk engedményt, nem volt szükség és nincs szükség arra, hogy engedjünk elveinkből vagy valamit is feladjuk belőlük. Ebben a teremben eddig csak a bírálat szavát hangoztattuk harcosan, keményen és bátran, nem féltünk soha és nem fogunk félni most sem. Nem féltünk a demagóg reakciótól és nem fogunk félni annak ellenkezőjétől sem. Megtanultuk, hogy eljöhetnek korszakok és idők, amikor a népszerűséget is fel kell áldozni a haza oltárán. Ebben a teremben nem akarunk versenyezni senkivel a népszerűségért, ellenben versenyezni fogunk mindenkivel a munkáért. Mi azt a koalíciót, amelyet a pártok egymás között kötöttek, teljes mértékben komolyan vesszük, mert a mi pártunk erőssége abban volt, hogy bármilyen - mégegyszer hangsúlyozom - bármilyen megegyezést kötöttünk valamilyen párttal, azt a legutolsó betűig és a legutolsó fekete, vagy fehér golyóig betartottuk. A mi erősségünk abban volt, hogy szavunkat mindig megtartottuk.Szavunkat meg fogjuk tartani most is mindenkivel szemben, a testvérpárttal és a Független Kisgazda Párttal szemben is. Kezet adtunk arra, hogy együtt fogunk dolgozni, küzdeni és együtt fogjuk népszerűségünket feláldozni, ha arra szükség lesz. Mert elkövetkezik most egy időszak, amikor nem lehet többé frázisokkal dolgozni, amikor meg fogjuk mutatni, hogy mit tudunk alkotni, ennek az alkotásnak sem lesznek mindig sikerei, annak is lesznek hibái és bajai. Sok olyan dolgot fogunk felvetni, amelyeket nem fogunk tudni keresztülvinni. Nem baj. Leváltanak bennünketés következnek utánunkújak. Nem félünk. Pártembereknek, a pártagitátoroknak, a párt veztőinek a személye nem számít. Nekünk elveink vannak és ha mi kibukunk, az nem jelenti elveink bukását, csak a magunk személyének bukását."

19 Az MKP törvényhatósági frakciója ugyancsak a nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozta, tudva,hogy ez létkérdése az országnak. Kádár János idézett felszólalásában leszögezte: „A nemzeti összefogás szellemében együtt akarunk dolgozni valamennyi demokratikus párttal. Különösképpen ki kell emelnünk a testvérpártunkat, a Szociáldemokrata Pártot, amellyel ezt a választási küzdelmet együtt vívtuk meg, melynek eredményeképpen ez a törvényhatósági bizottság létrejött. Ebben a