Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)

re az időre deklaráltan is a munkásosztály lett, s ebből következően a hatalomgyakorlás korábbi osztott, koalíciós elve egy osztálycentrikus hatalomgyakorlási elwé szűkült. Fővárosi viszonylatban ez 1949 nyarán látványosan kifejeződött a város vezető tisztségeiben végrehajtott személyi változásokban is. A lemondott kisgazdapárti Bognár József polgármester és a párttisztségbe került MDP-tag Simon Lajos alpolgármester helyére a Közgyűlés két, korábban kommunista párti törvényhatósági bizottsági tagot Pongrácz Kálmánt és Köböl Józsefet választotta meg egyhangú szavazással. A közgyűlésen elnöklő kisgazdapárti dr. Varga Lajos alelnök beiktató üdvözlő beszédében az új helyzetnek megfelelően már nagyon is első helyen hangsúlyozta ezen osztályszempontú elv érvényesítésének fontosságát, önök „mindketten a munkásosztály fiai - mondta - és demokratikus fejlődésünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Budapest székesfővárosnak, az ország legfőbb ipari centruma közigazgatásának vezetőit a magyar demokrácia legszilárdabb támaszából, a munkásosztály reprezentánsai közül iktatjuk most felelősségteljes magas tisztségükbe... Önökre, mint a népi demokráciánkat vezető munkásosztály küldötteire büszkeséggel és bizalommal tekint törvényhatóságunk - hangsúlyozta -, mert azokat a kezeket látja a felelős városvezetői tisztségekben, akikre nemzetünk mostani korszakában szükségünk van."

13 Pongrácz Kálmán polgármester székfoglaló beszédében e szavakra válaszolva fontosnak tartotta hangsúlyozni: „Polgármesterré választásom, valamint elvtársam és barátom, Köböl József alpolgármesterré választása a magyar nép számára azt jelenti, hogy vezetőosztálya, a munkásosztály újabb komoly pozíciókat foglalt el és vezető szerepét ismét megerősítette. Mindketten a munkásságból származunk, ezért a közgyűlés határozata a munkásosztály újabb győzelmét jelenti. Budapest főváros a magyar munkásosztály legfontosabb központja és örülök, hogy pártom és az igen tisztelt Közgyűlés úgy ítélte meg, eljött annak ideje, hogy munkásfővárosunk részére elsőízben munkás polgármestert válasszunk." Újabb bizonyítéka ez annak - jelentette ki -, hogy „a magyar munkásosztály valóban a hatalom birtokosa lett és a munkásosztály fiai egyre nagyobb számban foglalják el az ország érdekében az őket megillető helyeket."

14 Témánk szempontjából most a két évszámmal jelzett történelmi korszakhatár csak annyiban fontos, amennyiben azok a köztük levő politikai erőteret láthatóvá, a kor történéseit, közelebbről: a közgyűlés vitáit a végpont felől is értelmezhetővé teszik. Koalíció - de milyen alapon? Közismert, hogy a két munkáspárt az 1945 őszi törvényhatósági választásokon bízott abban, hogy elnyerik a szavazatok többségét, s miként az ideiglenes törvényhatósági bizottságban, akként az újonnan választott testületben is meghatározó erőként befolyásolják a várospolitika alakítását, irányítását.

15