Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Rainer M. János: Helyi politika szerveződés 1956-ban — Az újpesti példa

Az eddigiek alapján talán nem véletlen, hogy a megalakuló koalíciós pártok bizalmatlanul, majdnem ellenségesen tekintettek a forradalmi bizottság tevékenységére. Hozzá kell tenni, hogy ez kölcsönös volt: a helyi szerveződéseket nagymértékben irritálta a november első napjaiban látványosan szaporodó pártok tevékenysége: széthúzástól tartottak, s attól, hogy a régi politikusok háttérbe szorítják a forradalom autentikus szervezeteit, ezt az új gárdát, amely a történések motorja volt.

26 Érdekes, hogy ez a fajta szembenállás Újpesten igen korán jelentkezett. Bár, mint arról szó esett, Gálhidi visszalépését követően Rajki Márton került a bizottság élére, Kósa gyakorlatilag a tagság támogatásával eleve vezetőként viselkedett. A koalíciós elit két alkalommal is fellépett a bizottság ellen: október 28-án Rajki lemondott tagságáról, majd másnap megpróbálta eltávolítani az egész testületet. Ehhez azonban a jogforráshoz, a tömeggyűléshez kellett fordulnia: beszédet mondott a városházáról, amelyben kijelentette, hogy a bizottságban (és a kerület munkástanácsaiban) „kommunista és ávós ügynökök" vannak. A tömeg követelésére a tagok egyenként ismertették életrajzukat - de tudomásom szerint egyetlen kizárásra sem került sor. A közvetlen kontroli-demokrácia tehát ismét megerősítette, legitimálta a vezetést. November 2-án az immár megalakult pártok tartottak értekezletet a városházán Rajki és Gálhidi részvételével. Szándékuk az volt, hogy az eltávolítandó bizottság helyébe egy pártalapon szervezett, delegációs elv alapján létrehozott testületet hoznak létre, kiegészítve a munkástanácsok képviselőivel. Aligha kétséges, hogy a pártdelegáltak hasonlóan képzelték el ez utóbbiakkal a kapcsolatot, mint az eredeti Forradalmi Bizottság radikálisai. Az értekezleten megjelenő Kosa kijelentette, hogy tudomásul veszi ugyan a koalíciós pártok újraindulását (de ennél nem többet), engedélyhez, a bizottság engedélyéhez köti viszont a többiét - így Rajki Keresztény Pártjáét és az MSZMP-ét is! (Az engedély megadását bizonyos számú támogató aláírás felmutatásához kötötte.)

27 Lényeges azonban nem ez, hanem az volt, hogy ezzel a bejelentéssel a forradalmi legitimitás alapjára helyezkedve utasította vissza a történeti-politikai érvelést. Másfelől világossá tette, hogy a felkelésben felszínre került új vezető erő, amelynek karakterét az imént felsorolt három probléma kapcsán próbáltam jellemezni, saját vezető szerepét nem tekinti ideiglenesnek. Egyfelől a demokratikus többpártrendszer általános népi követelése, másfelől a demokratikus népi szerveződések ellenérzése a fenti rendszer lehetséges közszereplői és szervezetei iránt - e kettő között mély ellentmondás lappangott. Ennek megoldására nem jutott ideje sem az Újpesti FB-nek, sem az országnak. A történet vége 1959 nyarán több mint két és tel éves fogság, egy év óta tartó tárgyalás után hirdettek ítéletet az újpesti bizottság perében. Halálra ítélték és kivégezték Kósa Pált, Rajki Mártont, Gábor Lászlót, Gémes Józsefet, Csehi Károlyt, Koszterna Gyulát és S. Nagy Sándort, a nov. 8-i ellenállás katonai vezetőjét. További 26 vádlott kapott súlyos börtönbüntetést s néhány kisebb kapcsolódó perben is elítéltek embereket