Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Rainer M. János: Helyi politika szerveződés 1956-ban — Az újpesti példa

hogy a munkát csak a forradalmi bizottság határozata alapján lehet felvenni.

20 Október 30-án a városházán közös értekezleten ismertették ezt a munkástanácsok képviselőivel; saját összekötőik kimentek az üzemekbe, ott befolyásolni igyekeztek a választásokat, s a november 2-i, második közös újpesti munkástanács értekezleten ismertették az általuk kidolgozott irányelveket a választásokra vonatkozóan. Ezek szerint nem választható a tanácsba és nem is választhat olyan személy, amely a Rákosi rendszerben funkciót töltött be (ezeket üzemi szinten definiálták); a választások eredményét a forradalmi bizottság hagyja jóvá.

21 November l-jén a kormány hosszas tárgyalás után megegyezett számos üzem munkástanácsának képviselőjével, hogy a konszolidációt támogatandó, felveszik a munkát.

22 November 2-án a Csepeli Nemzeti Bizottság és a Vas- és Fémművek Munkástanácsa hasonló értelemben nyilatkozott.

23 E hírekre válaszul november 3án a bizottság közöltette a rádióban, hogy az újpesti üzemek tovább sztrájkolnaaz aznap harmadszor összeülő forradalmi bizottság - újpesti munkástanácsom «.ozös értekezlete pedig hét pontban foglalta össze a munkakezdés feltételeit. Ezek élén szerepelt a kormány felváltása egy, a szabadságharcosok, Maiéter és Kovács Béla részvételével alakítandó ideiglenes forradalmi tanáccsal; Nagy Imrére vonatkozólag a 7. pont követelte, hogy tisztázza szerepét az oroszok behívásában és abban, hogy esetleg „át kívánta játszani Mindszenty bíborost az oroszok kezére." (sic!) Népes küldöttség indult a feltételekkel Kollár Lajos, Kósa helyettese vezetésével Csepelre, ahol többórás vitát folytattak a munka felvételéről; a tanácskozás este a Parlamentben folytatódott, ahol Kósa is megjelent - itt végül megegyezés született a munka beindításáról.

24 A valóban spontán helyi szerveződések általában bizalmatlanok voltak Nagy Imre kormányával szemben, de ezen a téren Újpest csaknem végső következetességével és radikalizmusával kivételnek tűnik. ' Már szó volt a bevezetőben arról, hogy több kísérlet történt a helyi forradalmi, nemzeti bizottságok integrálására. Jellemző módon, miközben az újpestiek viszonylag hatékonyan, politikai célzattal megvalósították ezt, maguk formálisan nem csatlakoztak ilyenekhez. Az egyik kezdeményezés az ún. Országos Nemzeti Bizottságé volt, amely a kormány támogatását tekintette feladatának. Egy másik Dudás Józseftől eredt, de nagy hírverése ellenére éppoly sikertelen maradt mint az előbbi. Legalábbis így tartja a köztudat. De valószínű, hogy mint oly sok más esetben, a valóság feltárása itt is árnyal majd az egyértelmű megállapításokon. Az ONB pl. bekapcsolódott a nov. 3-i Csepel - Újpest megbeszélésbe, és valószínűleg közbenjárásukra került sor az esti találkozásra a parlamentben Tildyvel, s ennek nyomán a megegyezésre. Másfelől - Péterfi Miklós, a bizottság tagjának visszaemlékezése szerint - Dudás és Kósa november első napjaiban állandó kapcsolatban álltak, egy összekötő révén. Valóban a bizottság november 3-i memoranduma mutat némi hasonlóságot Dudás követeléseivel;

25 de igaz az is, hogy éppen november első napjaiban Dudás - szavakban - mérséklőén lépett fel.