Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Rainer M. János: Helyi politika szerveződés 1956-ban — Az újpesti példa

a tömegnek (mely közben más szónokokat is meghallgatott) forradalmi bizottság megválasztására; a gyűlés ezt elfogadván a kerületi tanácselnökhelyettest (1949 előtt kisgazdapárti főpolgármesterhelyettest), dr. Gálhidi Bélát közfelkiáltással a bizottság elnökének választotta. Ezt követően egy újabb küldöttség - melyet Kósa indított el - a gyűlésbe hozta Gálhidit, majd a Városházán megalakult a Forradalmi Bizottság - azokból, akik erre önként jelentkeztek. Mielőtt az összetételről szólnék, ki kell emelnem néhány lényeges pontot. A forradalmi bizottság megbízatását - legitimációját - a tömegtől nyeri. Genezise tehát a közvetlen demokrácia, s később is minden megnyilvánulását, intézkedését a városháza előtt „gyülekező" tömeg ellenőrzi. Az épületre hangszórókat szerelnek, s időről időre közlik a bizottság határozatait, felhívásait. A tömeggyűléstől ered az alapelhatározás, ezután pedig a permanens demokratikus kontroll funkcióját gyakorolja. Szembeötlően eltér az újpesti eset a helyi-közigazgatási önszerveződések két másik alapesetétől. Az egyikben a tömeggyűlés a megalakuláson túl maga választja ki a személyeket - ehhez a 70 ezres került közönsége nyilvánvalóan túlságosan nagy számú - ilyen megoldás a kisebb lélekszámú közösségek esetében jellemző.

10 De eltér a budapesti kerületek hasonló nemzeti bizottságaitól is, ahol inkább a következő napokban amolyan népfrontos alapon, felülről állítják fel a bizottságokat.

11 Ez utóbbi esetben - mint arról már fentebb említés történt - a bizottságok a rákosista és a koalíciós elitek képviselőiből tevődtek össze. Ez a megoldás Újpest esetében a kezdet kezdetén lehetetlenné vált, mivel Gálhidi nem vállalta az elnökséget, s bár a bizottság munkájában részt vett, rezervált magatartását mindvégig megőrizte. Gálhidi javaslatára a szintén kisgazdapárti Rajki Márton ügyvéd lett a bizottság elnöke. Számára lehetetlen volt az, amit Gálhidi esetleg a tömeg személyére szóló bizalma alapján megtehetett volna, hogy a helyi közélet 1947/48 előtti „tekintélyeibő!" állítja össze a bizottságot. A kezdeti szakaszban az összetételt tehát az önkéntes jelentkezés, a később tárgyalandó funkciók, „reszortok" elosztását az alkalmasság és a helyzetek adta véletlenek szabályozták. Ez teljes mértékben megfelelt az adott rendkívüli helyzet kívánalmainak - a bizottság munkáját a feladatok ellátása minősítette, nem a választás informális módja - a közvetlen demokratikus kontroll biztosította a nép kívánalmainak megfelelő működést. Az Újpesti Forradalmi Bizottság létszáma a kezdeti 15 főről 30-35 főre nőtt. A számszerű növekedés mellett másik jellemző folyamat a fluktuáció-ezek oka ismét csak a kiválasztás formális szabályozatlansága. Ha az összetételt általában nézzük, akkor elmondható, hogy a „tagok" túlnyomó többségének neve ismeretes. Idézőjelben kell használni a tag szót, mert bár október vége felé a bizottság tagjai igazolványt kaptak, a „tag" és „munkatárs" közötti határ távolról sem volt éles. Ellenkezőleg: több esetben megtörtént, hogy valaki kapott, elvállalt valamiféle eseti megbízást a bizottság tevékenységével kapcsolatosan, majd hamarosan tag lett. A körülbelül 35 ismert tag harmada kerül be a fentebb vázolt körülmények kö-