Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Rainer M. János: Helyi politika szerveződés 1956-ban — Az újpesti példa
rokonszenvező kommunista reformerek szemében arról, hogy ami történik az nem ellenforradalom; ennek első jelei már az okt. 28-i fordulat előtt megmutatkoznak. 5 Nagy Imre a későbbiekben egyszerre próbált támaszkodni ezekre a szervezetekre 6 , és befolyásolni őket. Törekvése párhuzamba állítható a régi sztálinista politikai elitek tevékenységével, akik maguk is igyekeztek mintegy felülről helyi nemzeti bizottságokat, üzemi munkástanácsokat létrehozni. Előbbiekre már korán felhasználták a koalíciós politikai elit társutas tagjait. A felkelést okt. 28-án elfogadó kormányzat építette ki a miniszteriális szintek forradalmi bizottságait (legjelentősebb a fegyveres erőknél és a külügyminisztériumban); megpróbálkozott a fegyveres felkelők és a helyi forradalmi bizottságok - mint az akkor két legradikálisabb szerveződés-típus felülről való integrálásával a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a HNF központban létrejött Országos Nemzeti Bizottság révén. 7 Befolyásolásra és részvételre tett kísérletet október 30. után az újjáalakult koalíciós pártok politikai elitje is. A fentebb vázolt „koordináta-rendszer" egyik sajátos, „köztes" eleme a helyi forradalmi bizottság. Ez önszerveződéssel létrejövő intézmény, mely hatalmi tényezővé válik, szándékolt integrációk lehetséges tagja, s amely maga is igyekszik befolyását másokra kiterjeszteni. Ennek minden egyedisége mellett is jellegzetes példája az Újpesti Forradalmi Bizottság. A továbbiakban a kronológiát némileg szabadon kezelve néhány probléma kapcsán szólunk az újpesti történésekről. Alakulás, összetétel Jóllehet, Újpest a főváros IV. kerülete, az október 23-áról 24-re virradó történések - több más külső kerülettel együtt - mintegy „vidékké" tették. A távolság miatt a városban történtek hatósugarából kiesett, a helyi hatóságok és helyben állomásozó fegyveres alakulatok pontosan ugyanúgy a maguk belátására voltak utalva, mint az ország más, távolabbi helységeiben. Ez a különleges szituáció sajátos helyi társadalmi és térbeli adottságokkal társult. Újpest 1949-ig önálló városi rangú település volt, még éltek az önkormányzati politika hagyományai; ezt testesítette meg az impozáns, megfelelő szabad területekkel körülvett városháza épülete, tágas termekkel és beszédek elmondására felettébb alkalmas erkélyekkel. 1956. október 24-én tüntetés zajlott le, s a következő napokban itt folyamatos tömeggyűlés folyt. A 24-i demonstráció a pesti követelések felolvasásával indult, s a rendőrkapitányság előtt az épületből jövő lövések vetettek ennek véget. A demonstráció még aznap folytatódott, s itt tűnt fel Kósa Pál 35 éves asztalos, aki a következő napokban az Újpesti Forradalmi Bizottság vezető alakja, később elnöke lett. 8 Kósa a gyűlés előtt felolvasta az Egyesült Izzó órákkal előtt megalakult munkástanácsa által kiadott röplapot 9 , és beszédet mondott. Ennek tartalmát nem ismerjük, de minden forrás megegyezik abban, hogy Kósa nemcsak széles körben ismert volt Újpesten, hanem kiváló szónoki képességekkel rendelkezett. Természetes módon került annak a küldöttségnek az élére, amely bement a rendőrkapitányságra, hogy az addig foglyul ejtetteket kiszabadítsa. Visszatérése után Kósa tett javaslatot
