Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Rainer M. János: Helyi politika szerveződés 1956-ban — Az újpesti példa

4. előttihez képest más feltételek között következett be; a korábbi, igen sokszínű szerveződések közül számos egyáltalán nem élte túl 4-ét, vagy legalábbis jelentősége radikálisan csökkent. Az újpesti események tanulmányozása egyebek mellett világossá teszi, hogy az önszerveződések jelentősége november 4. előtt sem volt elhanyagolható, még a nagypolitikai történések szempontjából sem; ugyanakkor módot ad arra, hogy a történések „természetes" folyamatában vizsgáljuk azt a nagyon sajátos, átmeneti politikai szerkezetet, amely október végére kialakult, s amely meglehetősen eltért a november 4. utáni helyzettől. A spontán - ha tetszik: népi — politikai önkifejezés és önszerveződés forrása kettős. Egyrészt 1956 októbere előtt ennek, s egyáltalán a politikai érdekkifejezésnek a lehetősége minimális volt. Az erjedés időszakában létrejövő kezdemények az ellenzéki-reformer pártértelmiség számára teremtettek fórumot (Petőfi Kör, Irodalmi Újság, egyes pártszervezetek, írószövetség, stb.). Másrészt mindezek a pártállam többi zárt intézményével együtt összeomlottak október 23-án, vagy igen szűk, majdnem légüres térben léteztek tovább. A felkelés első szakasza felfogható olyan mozgások összességeként is, melyek ezt az artikulációs űrt betöltötték. Az önkifejezés eredeti formája a tömeggyűlés, a tömegtüntetés, amely szervezetlenül, vagy az esetleges szervezők szándékaitól eltérően fogalmazza meg, egyszerűen a jelenlévők egyetértése alapján a követeléseket. (Jellegzetes példa az okt. 22-i műegyetemi gyűlés, és az okt. 23-i tüntetés, a jelszavak formálódása stb.

4

) A követelések érvényesítésére szerveződnek a gyűlés/tüntetés első intézményei: először a megfogalmazást végző, terjesztést szervező többé kevésbé amorf csoportok, majd a különféle küldöttségek; átlátható létszámú közösségek megmozdulása esetén innen erednek a helyi forradalmi bizottságok. A tömeggyűlésből választódnak ki a követelések represszív elutasítására leghatározottabban reagálók csoportjai: a fegyveres felkelők. Érvényesítési funkció (pl. sztrájkkal) és a fegyveres összecsapásból adódó szükséghelyzet hívja életre a munkahelyi (intézményi) forradalmi bizottságokat, ai üzemi munkástanácsokat, az artikulációt a spontán létrehozott szabad sajtóval megvalósító új lapok szerkesztőségeit (ide sorolható az Igazság, Magyar Szabadság, Magyar Függetlenség stb.). A folyamat azonban természetesen nem áll meg itt. Az artikulációs űrt eredményező összeomlás egyben hatalmi vákumot is jelent -elsősorban a helyi (természetei közigazgatási egységekben szerveződő) forradalmi bizottságok kezdik tehát a hely közhatalmi funkciókat ellátni. E feladatok szervezettséget, hatáskörök, munkaterületek elhatárolódását jelentik. Ugyanakkor jelenik meg a tágabb területi integrácií igénye a horizontális munkástanács-értekezletekben, de alárendelési törekvésekber is, ahogy ezt Újpesten is látni fogjuk. Október 23. után a hatalmi központ (MDP ve zető testületei, kormányzat csúcsszervei stb.) fennmaradt s ez létrehozott egyfaju viszonyrendszert a spontán szerveződések és e központ között. A szerveződések létrejötte és tevékenysége döntő érvként szolgált a felkeléssé