Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Szekeres József: Nagy-Budapest létrehozásának történelmi előzményei
Dr. Szekeres József NAGY-BUDAPEST LÉTREHOZÁSÁNAK TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI* Nagy-Budapest létrehozását az 1949. évi XXVI. törvény rendelte el 1950. január l-jével 7 megyei várost (Budafok, Csepel - 1949-ben kapott városi státust - Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest) és 16 nagyközséget (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár) csatoltak - bekebelezés formájában - Budapesthez. A törvény kimondotta, hogy a főváros egyesített területe igazgatási szempontból kerületekre tagolódik, melyek számát, határait és elnevezésüket minisztertanácsi rendelet állapítja meg. 1 Az 1949-ben elfogadott új alkotmány előírásainak megfelelő, tanácsi típusú igazgatási szervezet bevezetéséig a fővárosban a törvényhatósági bizottság, a csatolt városokban és nagyközségekben a képviselőtestületek megbízatását meghosszabbították. 1950. január 24-én alakult meg az időközben közzétett minisztertanácsi rendelet alapján kialakított 22 kerület képviselőiből az átmeneti önkormányzati szerv, a képviseleti bizottság. 1950. június 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa javaslata alapján, a helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény előírásainak megfelelve ideiglenes fővárosi tanácsot és végrehajtóbizottságot hoztak létre. 1950. október 22-én a fővárosban tanácsválasztásiakat tartottak, melyet követően megalakult a Budapesti Városi Tanács és a kerületi tanácsok. Nagy-Budapest kialakításával egyidejűleg történt meg tehát a tanácsi igazgatási rendszer fővárosi bevezetése is. Budapest 1873 óta létező autonómiája - önkormányzata - e lépés nyomán megszűnt. Az 1950. január l-jével létrejött Nagy-Budapest, a Budapest elnevezés megtartásával a korábbi 14-el szemben 22 kerületre tagolódott. Területe 207 km-ről, 525,5 km 2-re nőtt, lakosainak száma az 1949. évi népszámlálás adatai szerint Budapest 1.058.000 és a környék 532.000 főnyi népességének egybeolvasztásával 1.590.000 főre emelkedett, ami az ország népességének 17,3%-át tette ki. Nagy-Budapest gazdasági-, társadalmi- és politikai jelentősége azonban lényegesen több volt, mint az ország népességarányán belül elfoglalt helyzete. Nagy-Budapest, a 20. század közepének gyenge, közepes európai fejlettségi szintjén álló Magyarországán, ahol a lakosság zöme a mezőgazdaságból élt és a falvakban lakott, ké*Az előadás a BFL Közlemények '90 c. kötetben megjelenő nagyobb tanulmány rövid összefoglalása.
