Az iratkezelők és irattárosok alapvető tudnivalói. Jegyzet az iratkezelők és irattárosok továbbképzéséhez (Budapest, 1988)

Festi Lászlóné-Csík Gergely: Modern irathordozók az iratkezelésben

talan. A levéltári, könyvtári és tájékoztatási munka szempontjából a reprográfiai eljárások további előnye még, hogy a szövegek, másolatok szükség esetén ismételten mechanikusan átmásolhatók, vagy könnyen és gazdaságosan tárolhatók. A reprográfia, amint a fentiekből látható, a másolatok készítésétől a kiadványok előállításáig (sok­szorosítás) a levéltári, könyvtári és tájékoztatási munka számára gazdag lehetőséget teremt. b) A reprográfiai eljárások jogi kérdései A dokumentumok másolása és sokszorosítása számos szerzői és kiadói jogi problémát vet fel. A mű­vek (írásművek, tervek, képek, stb.) publikálása, sokszorosítása és terjesztése — a kiadási engedély bir­tokában - elvileg egyedül a szerzőnek, illetve a vele kötött szerződés alapján a kiadónak áll jogában. A jogilag védett szerzői művek másolását, sokszorosítását sok országban bizonyos feltételek eseté­ben, személyes vagy magánjellegű használatra, illetve oktatási vagy kutatási célból megengedik abban az esetben, ha a másolásból, sokszorosításból a felhasználó számára jogtalan anyagi haszon nem szár­mazik. Ugyancsak hozzájárulnak esetenként egy-egy másolat készítéséhez a könyvtárakban és a tudo­mányos intézményekben is oktatási, tájékoztatási, tanulmányozási, stb. célból. Szabadon másolhatók hatóságok, közjogi testületek nyilvános kiadványai, pl. törvények, szabadal­mak, ezek folyóiratokban közzétett szövegei, valamint minden olyan kiadvány, mely feltünteti, hogy a másolást — a forrás megjelölésével, esetleg a nélkül is — kifejezetten megengedi. Jogos a másolás akkor, ha kutatás, tanulmányozás, oktatás céljára veszünk igénybe egy-egy részletet, és ha részleteket a saját publikációban nem használják fel az eredeti szerzőre való hivatkozás nélkül. A másolás könyv­tárakban, tájékoztatási (dokumentációs) intézményekben általában megengedettnek tekinthető a következő esetekben. — biztonsági célból, ha a másolat csak akkor kerül használatba, ha az eredeti példány valamilyen ok­ból megsemmisülne: — a dokumentum védelme érdekében, ha annak birtokában is a másolatot adják csak ki használatra; — ha a másolat az állományfeltárás, a szakirodalom visszakeresése és tájékoztatás eszköze (például lyukkártyás mikrofilmek esetében); — ha a másolatot a tudományos kutatás, az oktatás, stb. keretében munkaeszközként használják fel a kézzel, írógéppel való másolás helyett (például az anyag tematikus rendezése, oktatási bemutatása, stb.); — ha a másolat átvevője a másoló intézménynél jogilag felelősséget vállal arra, hogy a másolatot jog­talanul nem használja fel; — egy személy számára egy műről általában csak egy másolat készíthető. A könyvtárak, tájékoztatási intézmények áltat publikált és más szerzők munkáját egészben tartal­mazó kiadványokra a szerző és kiadó közötti jogszabályok érvényesek. Részletek, tömörítvények, a művek bibliográfiai adatainak közlése mellett azonban szabadon publikálhatók. 3. A számítógépek a) Általános tudnivalók A számítástechnika létrejöttéről és alakulásáról A technikai fejlettség mindenkori színvonala határozta meg, hogy milyen gépeket tudott az ember szerkeszteni. E fejlődési folyamatban fontos lépés volt a fizikai munka gépesítése mellett annak auto­matizálása — önműködővé tétele — is. A fizikai munka gépesítésével párhuzamosan az ember már nagyon régen, az ókortól kezdve célul tűzte ki a szellemi munka egyik területének — a számolásnak a gépesítését. A mai számítógépek „atyja" Charles Babbage 1822-ben tervezett számítógépeit technológiai prob­lémák miatt soha nem sikerült kivitelezni. Nagy sikere volt viszont az 1801-ben szövőgépek vezérlésére bevezetett, majd Hollerith által 1890-ben a népszámláláshoz használt lyukkártyákat kezelő mechani­kus berendezéseknek.

Next

/
Thumbnails
Contents