Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum
Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum Ybl Miklós terve a képviselőházi ülésterem berendezésére a Magyar Nemzeti Múzeumban * BFL XV.l7.f.331.b 104/1 A múzeum megvizsgálására kiküldött bizottság feladata az volt, hogy készítsen javaslatokat a Nemzeti Múzeum szükségleteinek és hiányainak megszüntetésére. A gróf Andrássy György vezette bizottság indítványait 1863. március 23-án nyújtotta be a királyi helytartóhoz. Ennek hosszasabb ismertetésére e tanulmányban nem vállalkozhatunk, de a múzeumépületre vonatkozó javaslatokról szólnunk kell. Ezt a kérdést is egy kiküldött albizottság vizsgálta és tárgyalta meg, valamint az Országos Építészeti Igazgatóság kirendelt főmérnöke, Reitter Ferenc (1813-1874) fejtette ki ezzel kapcsolatosan véleményét. A bizottság külső, felkért szakértőként Ybl Miklóst is bevonta ebbe a munkába. Az említett albizottság tagjai egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy elkerülhetetlenül szükség van a vakolat, az esőcsatornák, egyes lépcsőfeljárók s több más hiba kijavítására, illetve hiányosság pótlására, legfőbb pedig a kertnek három oldalról vasráccsal történő bekerítésére.26 (Ez utóbbiról alább részletesen írunk.) A bizottság több javaslatát Ybl dolgozta ki, például ő számolta ki, hogy a múzeum épületének tatarozása és kerítésének elkészítése mekkora összeget igényel. Az 58.180 forintos előirányzat csak egyik tétele volt annak az összegnek, amely a bizottság elaborátumában szerepelt. Többek közt a szükséges bútorzatra ugyancsak Ybl számítása szerint 24.262 forintot kellett volna biztosítani.27 Végül a Nemzeti Múzeum épülettatarozási és berendezési költségeire összesen 121.214 forintot kért a bizottság. A benyújtott bizottsági előterjesztést gróf PálfFy Móric egy helytartói állásfoglalással küldte fel az uralkodóhoz, melyben külön hangsúlyozta, hogy az igényelt összeg, „habár igen tetemes - Ybl és Skalnitzky építészek nyilatkozata alapján - indokoltnak látszik’.'21' Több mint egy évvel az országos bizottmány előterjesztésének benyújtása után megérkezett a királyi válasz, melynek legfontosabb mondata úgy szólt, hogy a kérvényezett összeg kiutalása nem lehetséges, „csupán a legégetőbb szükségletek kielégítésére lehet gondolni.” Andrássy Györgynek és az országos bizottmány többi tagjának tehát megvolt a feladata: ki kellett dolgozniuk egy olyan javaslatot, amelyben már csak a legszükségesebbnek tartott tennivalók és költségvonzatuk szerepelt. A halaszthatatlan teendőnek minősítette a bizottság az épület tatarozását (ez volt a legnagyobb tétel 41.531 forinttal), a könyvtári olvasóterem berendezését, a könyvköttetés megindítását és egy tűzoltókészülék beszerzését.29 Végül 1864. május 4-én terjesztette fel Andrássy bizottsági elnök az újabb tervezetet, amely 50.000 forint összegben jelölte meg azt a múzeumi segélyt, amit az uralkodótól kérelmezni kell. A legfelsőbb határozatra azonban újra majd egy évet kellett várni. A Kancellária 1865. március 2-án értesítette gróf PálfFy Móric helytartót arról, hogy „a Múzeum ügye befejezést nyert”. Az uralkodói leirat nagy örömet okozott, mert abban nemcsak a kérvényezett összeg szerepelt, hanem egy 14.000 forintos plusz támogatás is, amelyet kimondottan a Múzeumkert létesítendő vaskerítésére szántak. Emellett még a múzeum évi rendszeres segélyösszegét, azaz költségvetését is felemelték 7350-ről 12.000 forintra megjegyezve, hogy talán ez - ha lassan is - segít majd a bizottság által kimutatott többi hiányt megszüntetni.30 A múzeumi országos bizottmány sikeres vezetése után gróf Andrássy György megkapta az építkezési és beszerzési teendők irányításának feladatát is. Magától értetődő volt, hogy az előkészítő munkálatokban aktívan résztvevő Yblt a tervek kivitelezésébe is bevonják. Bár megbízólevele nem ismeretes, bizonyosnak látszik, hogy a múzeumpalota első nagy tatarozását, javítását ő irányította.31 A legnagyobb nehézséget ebben a munkájában az okozhatta, amely éppen az ő újonnan elvégzett számításaiból derült ki: a szükséges és tervezett teendők költségei jóval meghaladják a rendelkezésre álló összegeket. Mintegy 11.000 forintnyi póthitelt kellett még megszerezni. Andrássy ennek ellenére 1865 júniusában elrendelte a munkálatok megkezdését, ezzel olyan kényszerhelyzetet teremtve, 34
