Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)

Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum

Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum

amelyben aztán ki tudta küzdeni a szükséges póthitel megadását. A Nemzeti Múzeum épületének tatarozása már júliusban nagyban folyt, amiről a Fővárosi Lapok így számolt be: „A múzeum-épületén erősen dolgoznak. A falak igen jól választott világos és fényezett csokolád-szint kapnak, mely ez egész épületet egészen megfiatalítja.”26 27 28 29 30 31 32 * A Hon című lap ugyanebben az időben a következő hírt hozta: „A múzeumépület külső tatarozása nagyban halad előre"33 Az épület tetőzetének és falainak kijavítása és valamennyi más munka valóban jó ütemben haladt és sikerült 1866 nyarára mindegyiket be is fejezni. Ybl elvégzett munkájáért 2000 forintos honoráriumot kapott, majd néhány hónappal rá még jutalmat is adtak neki „a múzeumi épület kijavítása körül tett munkáért" (260 forint 62 krajcár értékben).34 Ybl Miklósnak 1865-1866-ban számos fontos problémát sikerült megoldania, de persze ekkor sem kerülhetett mindenre sor, elsősorban anyagiak hiányában. Ilyen volt például a díszlépcsőház dekorálása. Ezt végül nem Ybl, hanem Zofahl Gusztáv (ez idő tájt) közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi építész tervezte meg. 'Ihan Mór (1829-1899) és Lotz Károly (1833-1904), a múzeumi lépcsőházat kifestő művészek 1870 februárjában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak írt leveléből tudjuk, hogy a lépcsőház boltozatán azt megelőzően már Ybl is végzett javításokat.35

Ybl Miklós az 1860-as években az említett munkák mellett még egy olyan megbízást kapott, amely a Magyar Nemzeti Múzeum épületéhez köthető: az országgyűlés üléstermének kialakítását. A múzeumpalota díszterme már az 1848. évi országgyűlés felső házának otthont adott. A 12 pont követelése és az 1848-as áprilisi törvények IV. te. 1. §-a a népképviseleti országgyűlés helyszínéül Pestet jelölte ki. Egy Országház felépítésére ekkor nem adatott idő és lehetőség, bár a szándék már az 1840-es években megvolt; gróf Széchenyi István (1791-1860) tervei között szerepelt, sőt e célból még egy országházépítést előmozdító bi zottság is alakult. Miután döntöttek arról, hogy - mint akkor mondták - a Múzeum termében tartják a főrendiház üléseit, a Pest város Szépítő Bizottmánya megbízta Hild József (1789-1867) építészt, hogy tegye alkalmassá a helyszínt országgyűlési funkció betöltésére. Ez 5000 forintos költséggel meg is történt. A felsőház végül is 1848-49-ben a megtartott 62 üléséből 40 alkalommal Pesten, a múzeumi díszteremben ülésezett.36 A szabadságharc leverése után az országos teljhatalmú biztosnak kinevezett Kari Geringernek (1806-1889) az egyik első intézkedése a felsőházi berendezés bontásának elrendelése volt.37 Ez meg is történt és az 1850-es években a terem filharmóniai koncertektől és más jeles társadalmi eseményektől volt hangos. 12 évnek kellett eltelnie, hogy a Múzeum dísztermét újra a politikai viták hangja töltse be. Egy ideig azonban úgy tűnt, hogy nem itt tartják a parlamenti üléseket. Az országgyűlést ugyanis Ferenc József 1861. április 6-ra Budára hívta össze. Pest városa, a megyék

26 Berlász 1981. 452., 454. p.

27 Valószínűleg Ybl ezért a munkájáért kapott a múzeumi pénzalapból jutalmul 100 forintot 1865. július 28-án. MN1, Ol. Cl 14 Libri Contoales 200. k. 535. Egyidejűleg kapott ugyancsak jutalmat Szkalnitzky Antal (1836-1878) építész is (40 forintot), akit úgy látszik időközben bevontak a munkába.

28 Berlász 1981. 456., 460. p.

29 Mivel a múzeumi könyvtár olvasótermének megnyitása már régen szerepelt a tervekben elsőrangú szükségként jelentkezett egy könyvtári segédőr, egy könyvtári írnok és egy olvasótermi szolga alkalmazása. A bizottság „visszatervezett” költségvetésében, illetve javaslatában meghatározta a múzeum másod- és harmadrendű szükségleteit is.

30 Berlász 1981.462-463. p.

31 Ybl 1956.133. p. Itt találhatjuk azt a forrásemlítést, amely bizonyíthatja ezt: a vallás- és

közoktatásügyi miniszter 1869. március 20-án 5000. sz. alatt felkéri Pest sz. kir. város

közönségét, hogy a Nemzeti Múzeumépületének 1865-ben Andrássy György felügyelete alatt, Ybl által foganatosított helyreállítására vonatkozólag kiállított felmentvényt

nevezett építésznek kézbesítse.

és az országgyűlési képviselők tiltakozását követően az uralkodó végül beleegyezett abba, hogy a diéta budai megnyitása után Pesten ülésezzen, így is történt: a képviselők a budai várból egyenesen a Nemzeti Múzeumba mentek, ahol megtartották az országgyűlés alakuló ülését. Ezt megelőzően, közvetlenül az országgyűlés összehívása után a megfelelő helyszínek kiválasztása céljából Pest város közgyűlése egy bizottságot választott, amely az 1861. március 15-i közgyűlésen a Nemzeti Múzeum épületét javasolta a képviselőház és a Lloyd-palotát a felsőház helyszínéül. E döntés mellett Pest város már ez alkalommal tervbe vette egy ideiglenes országház építését, amelyet várható hatalmas költségei ellenére elkerülhetetlennek tartott, mert a kijelölt helyeket állandó tanácskozási helyszínnek mindenki alkalmatlannak tartotta.38 A lapok persze jól értesülve már egy hónappal az említett közgyűlés előtt hozták a hírt az országgyűlés két házának leendő ülésezési helyéről.39 Pest város közgyűlésének döntése után Kubinyi igazgató - bár a legfelsőbb jóváhagyás még nem érkezett meg - elrendelte a múzeum dísztermének megfelelő átalakítását, melyet azonban egy idő után a helytartóság leállított40 és csak a kedvező uralkodói leirat után lehetett folytatni. Valószínű, hogy Kubinyi már a kezdet kezdetén Yblt bízta meg az országgyűlési terem kialakításával, de az biztos, hogy Pest városa őt kérte fel egy ideiglenes országház megtervezésére, mert Ybl már a képviselőház április 9-i második ülése előtt a korelnök, Palóczy Lászlónak (1783-1861) bemutathatta tervrajzait. Az említett ülésen aztán, mint az országgyűlési jegyzőkönyvből kiderül, Palóczy röviden ismertette a tervet. Ybl egy nagy teremből és melléképületekből álló ideiglenes országházat tervezett, amelyet a füvészkertben építene meg, mindössze 7 hét alatt 75.000 forintos költséggel, vállalva, hogy az épület 12, de akár 20 évig is használható lenne. A korelnök javaslatára a képviselők egy 6 fős bizottságot választottak, melynek feladata egy meghívásos „tervpályázat” megszervezése és elbírálása volt.41 A kiküldött bizottságnak végül is öt szakember pályázatát, terveit kellett megvizsgálnia és arról az országgyűlésnek jelentést tennie. A tervet benyújtó személyek a következők voltak: Ganz Ábrahám (1814-1867) vasgyáros, Kauser Lipót (1818-1877) építész, Mettelka hajóács, Wieser Ferenc (1812-1869) építőmester és Ybl Miklós. A benyújtott tervek ismertetése szétfeszítené e tanulmány kereteit,42 ezért csak Ybl 1861-ben készült elképzeléseiről szólnék. Az egyik elgondolása szerint, melyet a képviselőház is megismerhetett említett ülésén, az ideiglenes országház fából - 6 hét alatt - épült volna meg, de ezt tűzveszélyessége miatt a bizottság nem támogatta. Ez az épület egyébként magában foglalt volna a mellékhelységek és az előcsarnok mellett egy nagy tanácskozási és két bizottsági termet. Ybl másik tervében a Múzeum mögötti Lovardának képviselőház céljára való átalakítását tűzte ki célul (belső felszerelés nélkül számolva, 32.685 forint költséggel).

32 FL 2 (1865) 169. 645. p.

33 A Hon 3 (1865) 168. 3. p.

34 MNL OL Cl 14 200. k. 546., 548.

35 Sprenger Mária: A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának díszítése. In: MÉ 6 (1958) 206-210. 208. p., vö.: Ybl 1956. 41. p.

36 Körmöczi 2002. 41-43. p.

37 Berlász 1981.337. p.

38 Pereházy 1963. 491. p.

39 Például: Családi Kör 2 (1861) 6. 94. p., Pesti Hölgy-Divatlap 2 (1861) 4. 38. p.

40 PN 12 (1861) ápr. 4. 3. p. A munka valószínűleg csak néhány napig állhatott.

41 Országgyűlési Napló, 1861. ápr. 9. II. ülés. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy Palóczyhoz terve bemutatásakor Ybl a pesti polgármesterrel érkezett. Ybl első tervével még 1861. január elején jelentkezett Pest város tanácsánál, majd a várostól megbízást kapott a beadott terv továbbfejlesztésére, kidolgozására. Komárik 2000. 107. p.

42 Ezt Komárik Dénes nagyszerű tanulmányában már megtette.

35