Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)

Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum

Ybl Miklós és a Magva« Nemzeti Múzeum

Ybl Ervintől tudjuk, hogy a központi bizottmány április 5-i határozata alapján Pompéry János (1819-1884) titkár bízta meg április 21 -i levelében Yblt és Szabót. A tervek benyújtására 10 napot adott, így azok még májusban minden bizonnyal elkészültek.16 A kivitelezés nagy részével Szabó József műasztalos 1863. február elejéig végzett,1 majd a hátralévő kisebb munkákat május végéig befejezte.18 Ezután már valószínűleg látogatható lett a terem, de hivatalos és ünnepélyes átadására csak két évvel később, 1865. május 7-én került sor, amikor a Bohusné Szőgyén Antónia elnöklete alatt működő bizottság befejezte a munkáját.'1' A bizottság az ezt megelőző napon átadta az országos gyűjtés lajstromát, amelyből kiderült, hogy a Széchényi Terem fölszerelése, kialakítása végül 13.000 forintba került, azaz az összegyűlt adomány majd felét elvitte. A magyar hölgyek jótékonyságából e könyvtári díszterem kialakítása mellett futotta még a nagy díszterem és a rotunda táblás parkettázására, a díszterem két karzatának asztalos és kárpitos munkáira, a könyvtári díszteremmel közvetlen szomszédos raktárterem kialakítására, 100 db székre, a fegyvertár 8 szekrényére, 34 db más kiállítási szekrényre, 20 fali gyertyatartóra és még más kisebb munkákra.20

Az 1865-ben átadott Széchényi Terem fa munkáit Szabó József budai asztalosmester készítette el szlavón tölgyből, reneszánsz motívumokkal gazdagon díszítve. A helység három ablaktalan falát a főpárkányig felnyúló, elhúzható ajtajú, üvegezett könyvszekrények borítják, a falak közepén egy-egy ajtónyílással, melyek közül az északi - a sarki elhelyezkedéséből adódóan - ál-nyílás. A Múzeum körútra néző - nyugati - fal két ablaka között, díszesen faragott faburkolatban helyezték el gróf Széchényi Ferencnek a múzeumi Képtárban már meglévő, reprezentatív alapítói portréját, Johann Ender 1823-as festményét. Az Ybl tervezte termet a párkány feletti részen végigfutó festett címerek díszítik. A 60 - oldalanként 15-15 - címerpajzson a történeti Magyarország 53 vármegyéjének címere, továbbá a 4 partiumi megye, Fiume és a 1 lajdúkerület, valamint a főváros 1873-as egyesítését megelőlegezve Pest és Buda egyesített címere látható. Emellett a terem mennyezete is heraldikai dekorációt kapott, hiszen a korábbi ornamentális kifestést felváltotta középen a koronás (vágásos és kettős keresztes) magyar kiscímer és a négy sarok irányában Dalmácia, Horvátország és Erdély címere. Ez a heraldikai program egyrészt kifejezte a Nemzeti Múzeum országos intézményi jellegét, azaz, hogy alapításától kezdve (a Múzeumi Alapon keresztül finanszírozva) a magyar országgyűlés alá tartozott, másrészt emléket állított magának a társadalmi kezdeményezésnek, a vármegyei nőegyletek gyűjtésének is, amely lehetővé tette a terem kialakítását.21 Egyúttal az eredeti elgondolás (ld. címeres díszszékek), ha módosított formában is, de valóra válhatott: az ország alkotó részei megjelentek a múzeum díszítésében. A Széchényi Terem első (illusztrált) ismertetésében ezt olvashatjuk: „Általában az egész jól van rendezve, hogy egy ilyen országos intézet méltóságával teljes öszhanghan áll, s maradandó benyomást tesz a belépőre."22

Csenni Károly tusrajza a Széchenyi Teremről 1S92 < MNM Történelmi Képcsőt

16 Ybi. 1956. 41. p. Sajnos ezek a tervek ma már nincsenek meg. Valószínűnek tartjuk, hogy a Nemzeti Múzeum igazgatósági irattárába került ez is, csakúgy, mint az az aktacsomó, amit l.echner Jenő említ (Lechner 1927. 48-49. p.), és amelyben a felajánló levelek voltak, melyek aztán 1945-ben, az Országos Levéltárban elégtek. Á Vasárnapi Újság 1860 júniusában a következőket írja: „A múzeumi temek ihszitése Ybl építész terve szerint és vezetése alatt szépen halad (VU 7

(1860) 291. p.) Ebből a forrásból (is) kitűnik, hogy Ybl nemcsak a Széchényi Terem megtervezésére kapott ekkor megbízást.

17 A Hon 1 (1863) 33. 4. p., Koszorú 1 (1863) 7. 167. p.

18 Koszorú 1. (1863) 22. 526. p.

19 Képes Újság 1 (1865) 13. 523. p., VU 12 (1865) 240. p. Az ünnepségen jelen volt pl. a gyűjtésben is résztvevő özv. gróf Batthyány Lajosné és az alapító unokája,

A korabeli közvélemény is így láthatta, és valószínűleg a mai látogatók szintén gyönyörködve tekintik meg a termet, de a szakértő szemek már kritikusabb véleményt is megfogalmazhatnak. Egy ilyet a tervező unokaöccsének, Ybl Ervin (1890-1965) művészettörténésznek kiváló monográfiájából idézünk: „A szekrények a sarokterem egyik oldalának két ablakát is betakarják - akárcsak szemben - kétszárnyú vakajtó került. Az üvegezett nyilasokat magas, zárt talpazaton álló, vájolt fapillérek tagolják kompozit fejezettel, felettük szintén vájolt, magas talpazattá női hermákkal. A fejek aránytalanul kicsinyek. Az ajtók mellett, a sarkokon a pilaszterek helyett háromnegyed vájolt oszlopok, szintén kompozit fejezettel. Ezek tartják a rozettás és szalagdíszes, a nyílást felül befejező gerendát, mely kétoldalt derékszögben, függőlegesen indul az oszlopfőkből. Ez a meghosszabbított körívekre emlékeztető részlet a terem-architektúra egyedüli vérbeli, romantikus motívuma. A szekrényeken a hermák fölött körökkel és egyéb tábladíszekkel tagolt gerenda és gyámokon nyugvó párkány. A sarokoszlopok nagyobb és a szekrénypillérek kisebb fejezeteinek, valamint mellettük a vízszintes tagozatoknak találkozása nem szerencsés. Nem vall a problémákat hiánytalanul megoldó Ybl Miklósra. Úgy látszik, itt felelőtlenebbül járt el, mint a kőarchitektúrákban, vagy talán elnézte a kivitelező asztalos tévedését. Sem a fóti Károlyi-könyvtárban, sem az Operaház nézőterén nem látunk ilyen megoldástalanságokat,”23 Mivel sem Ybl terve, sem Szabó József (vázlat)rajzai ma már nincsenek meg,2* nem tudunk választ adni Ybl Ervin fentebb idézett felvetésére. Valószínűnek tartjuk, hogy Szabó József ugyan követte a mester terveit, de nem teljesen pontosan, egy-egy részletben talán módosítva is azt.

Az 1860-as évek első felében tehát egy fontos munka a Nemzeti Múzeumhoz kötötte Yblt, aki ezekben az években a múzeum környékén több jelentős megbízást is kapott, hiszen ekkor épült fel tervei alapján - a múzeumpalota háta mögött - a Festetics- és a Károlyi-palota. Elindult tehát az a folyamat, amelyet sokan már akkor reméltek, amikor az ország első közgyűjteményének otthona felépült. A főúri paloták tervezése és sok más megbízás sem akadályozta meg Yblt abban, hogy a Nemzeti Múzeumban a Széchényi Terem megtervezése után újabb munkát vállaljon, - egy átfogóbb jellegűt: az épület első nagy tatarozásának, javításának irányítását. Erre egyre égetőbb szükség lett, ahogy teltek-múltak az évek. Az idő pedig azzal telt, hogy Kubinyi igazgató kérvényeket írt, majd egy idő után a sajtóban is előadta intézménye hiányosságait.25 De, mint már említettük, mikor az uralkodó megadta ezek megszüntetésére a támogatást, az megakadt a bürokráciában: vizsgálóbizottságot követett vizsgáló biztos és bár több indítvány született a Nemzeti Múzeum ügyében, valami vagy valaki mindig közbeszólt. 1862-ben aztán az uralkodó rendeletére gróf Pálffy Móric (1812-1897) helytartó olyan 12 tagú, részben műértő főurakból, részben szakemberekből álló országos bizottmányt nevezett ki, amelynek működését immár siker koronázta.

nők llsz. T.7317

gróf Széchenyi Ödön (A Széchényi-terem a n. múzeumban.)

In: PN 16 (1865) máj. 9. 1-2. p.

20 Lechner 1927. 49. p., Berlász 1981. 468. p.

21 Gödölle 2009. 76-79. p.

22 Thaly 1864.

23 Ybl 1956. 133. p.

24 Kérdéses, hogy a Széchényi Terem tervei bekerültek-e a múzeumi irattárba, - ha igen, akkor ezek is az 1945. évi Országos Levéltárban pusztító tűz martalékává váltak. Azt tudjuk, hogy Szabó József „két mintaszékért és rajzokért” 170 forintot kapott. PN 16 (1865) máj. 11.3. p.

25 Kubinyi 1859.

33