Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)

Távlati kép

A megbízásokhoz Kós elsősorban a korábbi munkáiban elért eredményeivel - mondhatjuk hírnevével - és emberi kapcsolataival, másodsorban egy kis szerencsével, meggyőző terveivel és érvelésével jutott hozzá. De emellett szükség volt az ambíciójára is. Kós hitt az építészetében, építészeti programjában és annak társadalmi vonatkozásaiban, művészeti és társadalmi programjai megvalósításán teljes erővel dolgozott. Miközben 1909-ben rengeteg munkával látták el, és Idának arról panaszkodott, hogy még nyaralni sincs ideje, a létesítendő művésztelep alapító tagjaként tervezetet fogalmazott meg Kada Elek kecskeméti polgármesternek. Ebben felsorolja a művészet és a művészek feladatát az átalakuló társadalomban, áttekinti a meglévő magyarországi és külföldi művészkolóniák szerepét, elemzi azok sikerét a nemzetközi irányzatok tükrében. Tisztán és logikusan érvel a művésztelep létesítése mellett, az országos és helyi identitás kialakításának szükségességéért, valamint bemutatja saját szakmai hitvallását. Nagyon fontos tudnunk, hogy ezek a fiatalemberek nem voltak kezdők. Megértették a kor szellemét, a nemzetközi példák figyelembevételével haladó társadalmi-művészeti-kulturális összetettségben látták szerepüket, az angol Arts and Crafts mozgalommal, de elsősorban a Kós által Saarinenékként említett finn modellel összhangban.

Ebben az összefüggésben érthető, hogy miért tartották Kós Károlyt olyan fontosnak egyes minisztériumokban és a fővárosnál, ahol a beruházások, illetve az elképzelések nagy része összefüggött a társadalom modernizációjával és az új intézmények rendszerének kialakításával. Az Állatkert és a Székely Nemzeti Múzeum, de akár a Városmajori iskola és a Wekerle-telep is oktatási, illetve lakáspolitikai szemszögből nemcsak építészeti tervként, hanem kialakítandó intézményi modell-kísérletként is értelmezhető. Ebben

16