Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

láttam".

383 Kádár elmondása szerint: a Hadik laktanyában „úgy fordulgattam, nehogy az ott közlekedő detektívek valamelyike felismerjen".

384 Nem perdöntő persze Szirmai István feltételezése, ami szerint képtelenség, hogy Kádár-Csermanek Luptákként letartóztatva rejtőzködhetett a Conti utcai börtön írnoki irodájában, még a Döme Piroska által említett fénykép sem lehet bizonyíték. Ezekről 195l-es kihallgatói is tudtak (Dömét ki is hallgatták). Kádárnak az volt a szerencséje, s minden túlzás nélkül, ennek köszönhette az életét, amiről kihallgatói nem tudtak, nem tudhattak. Nevezetesen Otto Winckelmann SS tábornoknak - hogy pontosan fogalmazzunk, Höhere SS-Polizeiführer in Ungarn - Himmler személyes magyarországi megbízottjának 1944. július 28-án kelt jelentéséről, amelyben beszámolt arról, hogy a magyar csendőrök őrizetbe vették a szociáldemokrata Schiffer Pált, s - tőle függetlenül - a magyar kommunisták vezetőjét, Csermanek Jánost.

385 Kádár haláláig nem sejthette, hogy egy eredményesebb kutatómunka az AVH részéről megpecsételte volna sorsát. Farkas Vladimír le is írta - egy hónappal Kádár rehabilitálása előtt -, „ma is úgy látom, hogy Kádár [...] felszabadulása előtti életében ténylegesen felmerültek igen gyanús körülmények. Ilyennek látom [...] a Lupták-ügyet."

386 Kádár érezte, küszködött vele, mit jelent, ha a látszat ellene szól. Winckelmann „perdöntő" jelentését azonban képtelen lett volna megmagyarázni, hiszen ő tényleg nem fedte fel valódi kilétét, a csendőrök mégis rájöttek, s hagyták Luptákként vergődni. Apárt előtt azonban nemcsak a valósággal, hanem annak látszatával is elszámolni tartozott. Éppen ezt fejtette ki 1954. július 22-én bíráinak, nem vonhatta vissza korábbi beismeréseit, hiszen a látszat valóban ellene szólt.

387 Józan ésszel is aligha hihető, hogy miközben letartóztatták Csermaneket, még mindig körözték, majd beszámoltak ennek eredményéről, mely szerint elfogták, holott mégsem, s Kádár Luptákként a Conti utcai börtönben rejtőzködött. Nem hangzik tehát megalapozatlannak, mégsem helytálló Szirmai feltételezése, mely szerint nagyon is tudták, ki az a Lupták az írnoki irodában. Tegyünk itt egy rövid kitérőt, hogy „Lupták" 1944-es lebukását más aspektusból közelíthessük meg. Ehhez nem kell olyan messzire kanyarodnunk témánktól, hiszen éppen Kádár egyik vádlott-társa, egyik legközvetlenebb BM-es munkatársa, Veres József tett említést a Kádár-per egyik gyanúsítottjaként Feichtl Ernő elvtársról, aki behozta a mozgalomba Jagrik Andrást. Jagrik posztóügynöknek adta ki magát, holott valójában csendőrőrmester volt, nevezetesen a már korábban említett Juhász Antal nyomozó. Veres - mit sem sejtve - befogadta a mozgalomba, majd két évvel később, letartóztatása során döbbent rá arra, hogy Jagrik, aki személyesen vette őrizetbe, nem is Jagrik, hanem Juhász. Veres felesége révén figyelmeztette az elvtársakat, Jagrik csendőr, Feichtl pedig besúgó.

388 Valóban, B.315-ként tartották nyilván, de ezt már Veres sem tudhatta. 383 PIL 912. f. 2. ne. Idézi Pető Andrea: Nőhislóriák. 11. p. 384 Tanúságtevők. 32. p. 385 PIL 765. f. 2. ne. A levéltár Kádár-gyűjteményéhez Hetényi Varga Károly rakta le Edmund Vcesenmayer birodalmi megbízott a német külügyminisztériumnak szóló vonatkozó jelentésének - kétséget kizáróan - hiteles másolatát. 386 MOL M - KS 276. f. 62/6. őe. 47. Közli Iratok. 2. 452-459. p. 387 Lásd a 29d. számú dokumentumot. 388 Lásd a 23b. számú dokumentumot.