Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

tudta, megélte, hogy nemcsak a polgári társadalom, de a szervezett munkás is mélységesen lenézte az általa megtestesített lumpenproletárt. Kádár mindig tiltakozott a „munkás" mint olyan idealizálása ellen, s ez nem „elvi tisztánlátás" volt a részéről, hanem személyes tapasztalat. „Felemelkedését" tehát az illegális mozgalomnak köszönhette, vagánysága még ki is emelte, erre azonban egyáltalán nem volt büszke, gyorsan le is vetkezte. Kommunista kihallgatói gyávának nevezték, hiszen „köpött", s nemcsak 1933-ban, hanem nekik is, „minden kényszer nélkül". A perverzitás egyik sajátos válfaja: a tettes ítélkezik áldozata felett, s normává emeli, hogy az meddig „bírja". A „titkokra" kíváncsi, amit a delikvens elhallgatott a párt előtt. Ez számára is önigazolás, erre hivatkozott Farkas Mihály is az ügyében kirendelt bizottság előtt: Kádár maga szolgáltatott okot a gyanúra, elhallgatta 1933-as „gyáva" magatartását.

369 Kádár utólag maga kreálta a titkokat, hiszen halálig képtelen volt ezekről beszélni, megnyílni a - bármily korlátozott - nyilvánosság előtt. Soha senki nem volt képes „megszólaltatni". Gyurkó László könyvében a meglehetősen pongyola „történelmi háttér" dominált, magáról a főhősről, Kádárról szinte semmit nem tudunk meg. „Végakaratának" közlője, Kanyó András pedig maga is számon kérte: „csak ritkán szólalt meg, s akkor is inkább külföldi lapokban, ami miatt a magyar sajtó munkatársai, magamat is beleértve, bizony nehezteltünk".

370 Szemrehányásával Kanyó mintha előrevetítené, hogy az általa készített „interjú" majd fellebbenti a fátylat Kádár János minden „titkáról", holott még arról sem győzi meg olvasóját, hogy 1989. március 10-én - az interjú kezdetén - Kádár János alkalmas volt-e mentálisan a visszaemlékezésre. Kivételes, szinte egyedülálló volt, ahogy Losonczy Géza apárt legfőbb vezetői számára írt feljegyzésében letartóztatott apósa, Haraszti Sándor védelmére kelt. Egészen más önvizsgálat volt akkoriban divatban, a korábbi barát, elvtárs azt kutatta, mi volt az árulás akár csak legapróbb jele, ami segítheti a vizsgálókat munkájukban. A feljelentések kora volt ez, amelyek közül egyet - Szirmai Istvánét - közlünk. Szirmai valóban ellenezte apárt feloszlatását, amivel 1951-ben Kádárt vádolták, Miután Kádárról is kiderült, hogy áruló, Szirmai megpróbálta rendszerbe foglalni mindazt, amire korábban nem talált magyarázatot. így többek között saját, 1943 végi lebukását. Tökéletesen betartotta a konspiráció szabályait, az első gyanús jelre illegalitásba vonult. „A Sváb-hegyről hetenként kétszer-háromszor telefonáltam régi lakásomra, [...] lefigyeltették a telefonközpontban, honnan telefonálok, megállapították a helyet és a megadott helyen meg is találtak." Már akkor is hihetetlennek tűnt neki lebukásának ez a magyarázata. Kádár 195l-es letartóztatása után viszont nem hallgathatta el, hogy „Csermanek ismerte Sváb-hegyi lakásomat. Kétszer is járt nálam Péter Gábor elvtárssal együtt. [Illegális] lakásomtól ötven méterre, az utcán buktam le. A telefon, amelyet használtam, más irányban és jó néhány száz méterrel távolabb volt lakásomtól, mint lebukásom helye." 369 Ez még a bizottság - alapvetően szintén súlyosan kompromittált - elnökének, Kovács Istvánnak is sok volt, hiszen Kádárnak ezt a „bűnét" már akkor „kiszerkesztették", sőt 1945 elején nyilvánosan elnyerte érte megérdemelt (párt)büntetését. „1945-ben, amikor megjött Gerőelvtárs, azonnal KV-t hívtunk össze és Gerő elvtárs rendkívül élesen bírálta Kádárt cselekedeteiért. |...| Miért mondod azt, hogy később tudtad meg?" Feljegyzés a központi vezetőség által Farkas Mihály ügyét vizsgáló bizottság 1956. május 21-i ülésérői. (MOL M - KS KKF 276. í. 62/18. őe. 13.) Kádár viszont maga állította, hogy maga is csak 1949-ben szerzett tudomást 1933-as kizárásáról. Lásd a 29d. számú dokumentumot. 370 Kádár János - Végakarat. 17-18. p.