Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Vagyis - állt össze számára a hét évvel korábbi történet - „Csermanek tudta, hogy régi lakásom telefonon rendszeresen ellenőrzöm, eljutott-e a szál odáig."

371 Szirmai szerint hiába azonosították be a telefonfülkét, hiszen félbeszakította a beszélgetést, s nem konspirativ lakása felé, hanem ellenkező irányba indult. Mégis elfogták. Korábban talán nem, de most, Kádár letartóztatása után, megtalálni vélte a magyarázatot: Kádár árulta el. A valóság azonban sokkal racionálisabb volt, de erről Szirmai nem tudhatott.

372 Utolsó hívása alkalmával „5-6 olyan nyilvános készüléket mutattak ki, ahonnan a hívás történhet". Wayand Tibor vezetésével két detektív gépkocsiba vágta magát, s elindult a Sváb-hegy felé, hogy megnézzék a szóba jöhető telefonfülkéket. „Amint mentek felfelé, a Svábhegy oldalán, Csontti Szabó főhadnagy egy sétáló férfi és hölgy személyében Szirmaiékat vélte felismerni."

373 Szirmainak letartóztatása után megmutatták Kádár fényképét. Ez 195l-es bejelentésének egyik - később ismertetendő - fontos momentuma volt. Arra azonban nem gondolt, hogy a detektívek nemcsak Kádár, hanem az ő fényképével is rendelkeztek. Közel nyolc év távlatából az a tény, hogy Kádár áruló egészen más megvilágításba helyezte a történteket. 1951-ben már emlékezni vélt arra is, hogy bár a detektívek megmutatták neki Kádár fényképét, mégsem róla, hanem Péter Gáborról vallatták. Mindezt csak fokozta, ami már 1944-ben is szinte megmagyarázhatatlan volt a számára, Kádár akkori lebukása: „1944 őszén tudtam meg - hangzott a feljelentésben -, hogy Csermanek lebukott Jugoszlávia felé menet. A Conti utcában ül, ott az irodában dolgozik, de nem tudják róla, hogy kicsoda. Akkor ezt a fasizmus széteső apparátusa tehetetlenségének tudtam be." Most viszont rájött arra, hogy a detektívek tudták Kádár „nevét, ismerték szerepét, volt fényképük róla, és volt elég beépített emberük, akik ezt jelentették volna.. ,"

374 Az ominózus jugoszláviai úttal kapcsolatban Kádár ugyanazt mondta Gyurkó 1982-ben megjelent könyvében, mint amit - a szerkesztők szerint - 1984-ben saját maga írt, s ami 1985-ben megjelent, majd Kanyó öt évvel később újraközölt. E kétszer közölt változat szerint „a pártvezetés úgy döntött, hogy kapcsolatot kell keresnünk a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetőkkel. E célból valakinek Jugoszláviába kellett mennie és Tito partizánjainak segítségével eljutnia a szovjet csapatokhoz."

375 Kádár - legpontosabb - 1954-es vallomása szerint viszont „Péter Gábor közölte, hogy a jugoszláv partizán vezérkartól futár érkezett, azzal a céllal, hogy a Magyar Kommunista párt egy vezetőjét magával vigye. Közölte velem Péter Gábor azt a véleményét, hogy szerinte ezt az akciót Rákosi elvtársék kezdeményezték."

376 Lényegtelen eltérés, hogy Lásd a 13. számú dokumentumot. 372 Lefogták sógornőjét, aki el is vezette őket a KB tagjához, de addigra Szirmai - feleségével - illegalitásba vonult. Nem a saját lakását hívta, hanem a szomszédét, s valóban ügyelt ami, hogy röviden beszéljen. „így - elevenítette fel a történteket a „másik oldal", az. egyik detektív - nem jutottunk közelebb Szirmaihoz, mert csak a hangját hallottuk. Érdeklődtünk a postán, hogy nem volna-e olyan műszerük, amivel meg lehet állapítani, hogy melyik állomásról hívják fel. A postánál találtunk olyan műszaki embert, aki azt mondta, van ilyen műszer." Nehezen tudták elintézni a lehallgatást, mert „a vezérigazgatóságon (ott kellett kérni a lefigyelést) napokon keresztül kitérő választ adtak, de végül sikerült. 3-4 nap múlva konstatálták, hogy a hívás a Sváb-hegyről, nyilvános fülkéből jött." 373 MOL M - KS 276. f. 62/10. őe. 71. 374 Lásd a 13. számú dokumentumot. 375 Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből 1941-1944. Budapest, 1985, Kossuth Könyvkiadó, 326., ill. Kádár János - Végakarat. 32. p.