Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
vele, így valóban hozzájárult annak lebukásához. 365 Teljesen alaptalan volt viszont a „besúgás" vádja Újhelyi esetében, aki minden zsarolási kísérlet ellenére sem adta fel Donáthot, sőt még arra is talált alkalmat, hogy figyelmeztesse őt. A kommunista mozgalom sajátos képződmény volt, tele ellentmondásokkal. Az illegalitás kemény szabályokat állított fel, periferikus helyzetet eredményezett a benne részt vevőknek, lényege a saját egyéniség permanens leplezése volt. A barátság és a szerelem alapjaiban ütközött a konspirációval. Ezek hiányában Kádár ideális alkatnak számított, élete akár „nyitott könyv" is lehetett volna a párt számára. Ezt az átlátható életet, múltat a párt - kilépve az illegalitásból - könyörtelenül meg is követelte tagjaitól. Az 1945 után letartóztatott kommunistákon is - kivétel nélkül - számon kérte „titkaikat", azt, amit a „párt előtt elhallgattak". Még a felülvizsgálatok során is vissza-visszatért az a vád, hogy az ártatlanul elítéltek mégsem voltak egészen bűntelenek, hiszen életük egy s más mozzanatát „eltitkolták a párt előtt", vagyis éppen ebben a legsúlyosabb „bűnben" voltak elmarasztalhatok. Éppen ez, s nem az ÁVH „mesterkedése" eredményezte, hogy az 1954-ben meginduló rehabilitációs eljárásokban kezdetben nem volt teljes a felmentés, a bíróság az egyik vagy másik vádpontban továbbra is elmarasztalta a vádlottakat, s amint az a Kádár-perben is látható, a vádlottak maguk is gyötrődtek a bűntudattól, hogy volt valami az életükben, amit eltitkoltak a párt elől, s amit szégyellniük kell. Amíg Losonczynál - és nem egy társánál - fokozta ezt a bűntudatot a polgári származás, a munkásosztályba beolvadás soha meg nem valósuló vágya, addig Kádár ezzel a tehertétellel nem rendelkezett. Valójában azonban a helyzet inkább fordított volt, Kádár volt az, akinek igazi, személyiségét meghatározó „titkai" voltak. Bármennyire erőltetettnek is tűnik a hasonlat, Kádár nem véletlenül fedezte fel magának József Attilát, aki hozzá hasonlóan egész életében az anyai szeretet hiányának traumájával küszködött. Amíg azonban József Attila a fájó sebet a szerelmekkel gyógyította, addig Kádár számára még ilyen „gyógymód" sem adatott, soha többé nem létezett más asszony az életében. 366 Ezen felül Kádárnak még egy tehertételt át kellett élnie, számára semmiféle apa nem létezett, származása mindvégig homályban maradt. 367 Törvénytelen gyermeknek lenni, az anya nevét viselni a polgári társadalom szemében eleve megbélyegzést jelentett. A kirekesztettek, a kommunisták mozgalma volt az, amely túltette magát ezen. Talán csak véletlen, hogy a párt vezetői közül Kádáron kívül Apró Antal és Farkas Mihály is „törvénytelen" gyermekként született. Kádárnak volt szakmája, nem is akármilyen, de sohasem dolgozott műszerészként. „Hogy mit dolgoztam? Ma ezt előkelően árumozgatónak nevezik. Magyarul trógeroltam" - vetette oda látszólag büszkén élete krónikásának, Gyurkó Lászlónak. 368 Kádár azonban • Ezt Kállai és Mód is így mondta el az. 1954-es felülvizsgálat során. (Lásd a 29d. számú dokumentumot.) Ezzel ellentétben a KEB a tárgyalással egy időben megfogalmazott javaslatában azt állította, hogy mind Kállai 1951. áprilisi letartóztatása Után keletkezelt vallomásában, mind maga Mód Aladár arról számolt be, hogy „szabadulása után azonnal üzenetet küldött Mód elvtársnak". (MOL M - KS 27fi. f. 53/187. őe. 1 17.) 366 Pető Andrea: Nőhistóriák. A politizáló magyar nők történetéből ( 1945-1951 ). Budapest, 1998, Seneca Könyvkiadó. 367 Murányi Gábor: Édes Borbála. Kádár születési legendája. HVG, 1998. március 7. Murányi cikkének nem az a lényege, hogy ki is volt Kádár vér szerinti apja, hanem az. apa totális hiánya. (Lásd még Huszár Tibor: Lap Kádár János életrajzából. Mozgó Világ, 1998. 6. sz.) 36X Gyurk(') 95. p.
