Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Hasonló intenzitással kutatta fel Péter Gábor a különböző korábbi politikai rendészeti szervek vezetőit, tagjait. ,, 1945-ben - büszkélkedett később - a két Juhász testvért, mint volt horthysta csendőrnyomozókat én tartóztattam le, és ellenőriztem a kihallgatásukat. Igyekezve a rendőrbesúgók és a provokátorok leleplezését előmozdítani."

349 Az idősebb Juhászt, Juhász István csendőrhadnagyot rövid úton halálra ítélték, s kivégezték, öccse, Antal viszont egyenesen Rákosi Mátyásnak ajánlotta fel szolgálatait.

350 A politikai rendőrök közül Hain Péter az idősebb Juhász sorsára jutott, Wayand Tibort is kivégezték, de előbb Juhász Antalhoz hasonlóan, vele is - vagy száz oldalon - megíratták „munkásmozgalmi" emlékeit. „íratták" a már említett Tényi Mátyást is.

351 A politikai rendészeti szervek tagjainak üldözésében persze szerepet játszott a személyes bosszú is, az említett Juhász testvérek pl. hírhedt, kíméletlen kihallgatónak számítottak, de az alapcél - ahogy Péter Gábor is említette idézett vallomásában - az volt, hogy tőlük tudják meg az „árulók" nevét. Ezért „íratták" őket, s nehezen vitatható, hogy ezek a részletes vallomások a magyar kommunista párt történetének sajátos, de valóban egyedülálló forrásait alkotják. Megpróbálták őket - már aki még egyáltalán élt közülük - a mozgalmi perekben is felhasználni, de erre nehezen, legfeljebb csak hosszú kínzás után voltak hajlandók. Kádár János a nyilvánosság előtt ritkán és akkor is rendkívül szűkszavúan beszélt az életéről, a számára kellemetlen emlékeket még ezekben az esetekben is következetesen mellőzte. Mindaddig, amíg múltjának valóban legbelsőbb titkairól - mint amilyen a Rajk-perben vagy Nagy Imréék kivégzésében játszott szerepe - volt szó, ez nagyon is érthető. Csakhogy Kádár arról is hallgatott, ami az ellene folytatott eljárásban megalapozta - ahogy ő fogalmazta - a legabszurdabb vádakat.

352 Az illegalitás, az állandó rejtőzés, a konspiráció kivétel nélkül valamennyi kommunistát megviselte, ami nem jelenti, hogy törvényszerűen torzította egyéniségüket, de állandó Antináci Komité egyik vezetője, majd nemzetgyűlési képviselő volt, vagy a pesterzsébeti Dobó (Schimmer) István, aki 1945-ben szintén nemzetgyűlési képviselő lett. Hasonló váddal élvezte Cseh János is Péter Gábor vendégszeretetét. Péter Gábor - később még ismertetendő - 1956. július l()-i „visszaemlékezése" szerint Rákosi megállapodott az oroszokkal, hogy ők elintézik a kellemetlen öt foglyot, vagyis az árulókat, Danczát, Deményt, Dobót, Cseht és Skolnikot. Rákosi utasításának megfelelően Péter „az öt embert a Hősök terén, éjjel 12 órakor Belkin embereinek" átadta. Két nap után viszont Belkin közölte vele, ha nem veszi vissza őket, akkor „kiengedem őket az utcára". Péter abban a hitben volt, hogy Belkin már „elintézte" őket, viszont a szovjet tábornok közölte, „ha Rákosi akarja, dobja őket a Dunába, mi ilyesmivel nem foglalkozunk". Élnem égetett dokumentumok. (Szerk.: Koltai Gábor-Bródy Péter.) Budapest, 1990, Szabad Tér Kiadó, 23-24. p. 349 TH V - 150 028/4. 80. Péter Gábor 1957. március 26-i vallomása. 350 hatok. 2. 94-104. p. 351 Sombor-Schweinitzer azonban kicsúszott az ÁVH kezei közül, őt 1944 márciusában a Gestapo tartóztatta le, s hurcolták nyugatra, ahonnan viszont - Péter Gáborék legnagyobb bánatára-nem adták ki. Hetényi főkapitány viszont Budapesten maradt. „Amikor tudomást szereztem arról - emlékezett vissza Péter Gábor -, hogy Hetényi Imre, volt horthysta rendőrfőkapitány az ország területén tartózkodik, nyomban két nyomozót küldtem érte. A nyomozók visszatérve jelentették, hogy Hetényi súlyos, ágyban fekvő beteg. Ezt követően Gyenes Dienes András volt áv. századost utasítottam, hogy betegségére tekintet nélkül állítsa elő Hetényit. Ez meg is történt. Hetényit pizsamában, igen gyenge állapotban hozták be hozzám. Nevezett a hozzá intézett kérdéseimre összefüggéstelen, értelmetlen válaszokat adott, állandóan, még a beszélgetés alatt is gyógyszert szedett magához, a székről majdnem lefordult. Igen súlyos állapotban volt, életkora is meghaladta a 70 évet. Azt a benyomást keltette, hogy rövidesen meghal. Ilyen körülmények között őrizetbe vételét nem tartottam célszerűnek és hazaküldtem. Hetényi ezt követően néhány nap múlva meghalt." (TH V - 150 028/4. 81. Péter Gábor 1957. március 26-i vallomása.) 52 Ma már képtelenség megállapítani, hogy az 1954. július 22-i tárgyaláson a jegyzőkönyvvezető hallotta-e félre Kádár szavait, vagy ő maga volt az, aki „legabszolútabb vádakról" beszélt. Lásd a 29d. számú dokumentumot.