Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

bilitációja kiteljesítéseként ugyanis lehetőséget kapott arra, hogy az „elméleti tisztázás" igényével megírja vonatkozó emlékeit.

342 Kádár élt is ezzel a lehetőséggel, s most már azt próbálta magyarázni, ő egyáltalán nem likvidálta a pártot.

343 A forradalom leverése után megjelent cikkében Kádár felsorolta a pártfeloszlatást indokló valós tényeket, s magát az aktust puszta névváltozássá degradálta. Ahogy nevet váltottak a svájci és norvég kommunisták, ugyanúgy váltak ők is Békepárttá. Ehhez azonban csökkentenie kellett a KP feloszlatása és a Békepárt megalakítása között eltelt időt.

344 Kádár korábban, az 1954-es bíróság előtt hasonlóan érvelt, s mindebben Donáthra hivatkozott. Perének másodrendű vádlottja viszont határozottan tagadta, hogy pusztán névváltozásról, s nem a párt feloszlatásáról lett volna szó.

345 A sors iróniája, hogy mire Kádár magyarázkodása megjelent, addigra már ő állt a párt élén, hiszen a forradalom 1956. október 25-én az első titkári székbe emelte, és néhány nappal később újra felszámolta a pártot, a Magyar Dolgozók Pártját, s ismét új pártot alapított, a Magyar Szocialista Munkáspártot. Most azonban Kádár valóban hitte - amit az 1943-as pártfeloszlatásról hamisan állított -, hogy ezúttal pusztán a szalonképtelenné vált név levetése a célja.

346 A Kádár-per - s ebben is egyenes folytatása volt a Rajk-pemek - másik vádpontjaként azt hirdette, hogy aki egyszer a horthysta rendőrség, csendőrség, a Vezérkari Főnökség 2. osztálya (VKF2) fogságába került, azt ott megtörték, sőt egyenesen beszervezték. Voltak, akik csak „köptek", voltak „besúgók", s e negatív hierarchia csúcsán azok a „provokátorok" álltak, akik nemcsak együttműködtek az ellenséggel, a horthysta erőszakszervek különböző szerveivel, hanem egyenesen provokálták a mozgalmat, lépre csalták annak tagjait. A Péter Gábor féle Politikai Rendészeti Osztály megalakulása pillanatától, sőt azt még be sem várva, alapfeladatának tekintette a mozgalom „árulóinak" kézre kerítését, s megbüntetését.

347 Még javában tartottak Budapesten a harcok, amikor már megindult az árulók elleni hajsza. Az elsők között fogták le (személyesen Péter Gábor) Demény Pált, vagy a kevésbé ismert Galambos Sándort, akit azzal gyanúsítottak, hogy ő buktatta le Ságvárit. Ságvári lebukásáról Kádár János kapcsán még lesz, szó, de ahhoz - ezt már most előrebocsáthatjuk - Galambosnak semmi köze nem volt.

348 Kádiírt június l-jén kérte lel - konkrét kérdésekkel - a párttörténeti Intézet. Hasonló „megtiszteltetésben" a korábban elítéltek közül Kádár mellett Marosán György részesült. Az elméleti tisztázásra nagyon is szükség volt, hiszen a csak egy évvel korábban, de már Kádár rehabilitálása után megjelent „hivatalos" álláspont szerint, „a pártfeloszlatási határozat likvidátori határozat volt, amely megfosztotta a munkásosztályt forradalmi élcsapatától..." Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásáról. 141. p. 344 Párttörténeti Közlemények, 1956. 3. sz. 20-26. p. Kádár még két aktusról beszélt, a magyar munkásmozgalom történetébe viszont már egyidejű akcióként vonult be a párt átalakítása: „A Komintern feloszlatása alkalmával a KMP vezetésében olyan elgondolás alakult ki, hogy Magyarországon célszerű a pommunista pártot látszólag feloszlatni és új néven működtetni tovább. A Központi Bizottság 1943 júniusában ilyen döntést hozott. A párt új neve Békepárt lett." A magyar forradalmi munkásmozgalom története. 2. (Szerk.: Nemes Dezső és tsai.) Budapest, 1967, Kossuth Könyvkiadó, 247. p. ,4;1 Lásd a 29d. számú dokumentumot. •

46 Az ekkor már Moszkvába újraemigráló Rákosi viszont Joggal" jutott arra a következtetésre, mely szerint, Kádár notórius pártlikvidátor, ebben is igazolva látta a korábbi, Kádárral szemben hangoztatott vádakat. 347 Ezek egy részét Kádár 1956-ban Péter „önhatalmú" intézkedésének minősítette. Lásd a 36. számú dokumentumot. 34x Őket akár jelentéktelennek ítélhetjük a többi letartóztatott „árulóhoz." képest. így Skolnik József, aki 1942-es lebukásáig tagja volt a KMP háromfős titkárságának, vagy Dancza Lajos, aki a borsodi Magyarországi Kommunista