Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

a „fáma" szerint Kádárt ekkor pártbüntetésben is részesítették, ezt később ő maga is megemlítette, s 1954-es KEB-anyagában is nyoma volt. Eszerint Kádár Jánost „a felszabadulás után... a Titkárság szigorú megrovásban részesítette".

324 Jogilag ezt nevezik tárgyalt ügynek, csakhogy Rákosinak nem okra, hanem ürügyre volt szüksége, hogy a bizalmára alkalmatlannak bizonyult Kádárt eltávolíthassa. Ez a szándék hívta elő 1950 nyarán a már egyszer „lezárt" ügyet. A vonatkozó vallomások megszületésének körülményeiről később az egyik kihallgató, Szántó György tanúskodott: „A későbbiek során Károlyi Márton utasítására Szakasits Árpáddal még egy néhány alkalommal foglalkoztam a Markó utcai, illetve a Conti utcai fogva tartása ideje alatt. Emlékezetem szerint az 1943. évi pártfeloszlatás kérdésében főképp Kádár János magatartásával és a pártfeloszlatás részleteiről, körülményeiről kellett kihallgatnom. Ezekben az esetekben is az volt a helyzet, hogy Károlyi Márton előzetesen közölte velem, hogy milyen kérdésekről írjon Szakasits Árpád. A kérdéseket továbbítottam Szakasitshoz, aki az írásbeli feljegyzéseket elkészítette, majd én azokat Károlyihoz továbbítottam, aki az írásos anyag átvizsgálása után engem utasított annak megfelelően a jegyzőkönyv elkészítésére. A jegyzőkönyveket aláírás előtt Károlyinak bemutattam, majd az ő jóváhagyása után Szakasitscsal aláírattam."

325 Szakasits Áipádot kihallgatói - Farkas Vladimír, Károlyi Márton és Szántó György -, de maga Péter Gábor is válogatott fenyegetésekkel vették rá a „vallomásra." „Én azzal próbáltam kihallgatóimat észhez téríteni, hogy - részben tiltakozásként is - egészen abszurd beállításokat is bevettem a vallomásomba, különböző személyekkel kapcsolatban. Várakozásom ellenére még ez sem térítette észhez őket és megjegyzés nélkül hagyták az ilyeneket."

326 1953-ban Szakasits beszámolt arról, hogy Kádárra vonatkozó vallomását 1950 júliusának végén, augusztusának elején vette fel Farkas Vladimír.

327 Szó sem volt tehát arról, hogy amikor Farkas Vladimír kihallgatta 1950 nyarán Szakasitsot, az spontán vallott volna Kádárra. „A vallomásban felvett jegyzőkönyvben arról volt... szó, hogy Szakasits a Komintern feloszlatása után azt a feladatot kapta Schweinitzertől, hogy beszéljen Kádárral a párt feloszlatásáról."

328 Az ÁVH-s kihallgatások azonban pusztán csak egy részét képezték az ekkor már teljes erővel megindult „Kádárügy" felgöngyölítésének. Három évvel később, 1953. június 29-én az ÁVH élén a letartóztatott Péter Gábort felváltó Piros László jelentős mennyiségű, zömmel saját hatósága által keletkeztetett iratot vett át Rákosi Mátyástól, s kellő óvatossággal jegyzéket is készített róluk. E jegyzékből MOL M - KS 276. f. 53/189. ne. A Központi Ellenőrző Bizottság javaslata a politikai bizottság részére Kádár János párttagsága ügyében. 1954. augusztus 5. 325 TH V - 150019/1. 153. 326 TH V - 150 019/2. 262. Szakasits Áipád 1957. január 15-i vallomása. 327 TH V - 150 023. 6-11. Szakasits Árpád 1953. július 14-i vallomása. Szakasits itt is beszámolt arról, hogy 195Lben újra kihallgatták Kádárra. „'951 nyarán |... | sem volt tudomásom arról, hogy Kádár Jánost és csoportját letartóztatták. Ugyanígy nem volt tudomásom a későbbi sorsukról sem." (TH V - 150 019/2. 263.) Szakasits Áipád 1957. január 15-i vallomása. Nem igaz tehát Kádárnak az. a feltételezése, miszerint Szakasits már 1950 nyarán abban a hitben tette meg vonatkozó vallomását, hogy őt nem csak leváltották belügyminiszteri tisztségéből, hanem le is tartóztatták. Lásd többek között a 35. számú dokumentumot. 32x

MOL M - KS 276. f. 62/15. őe. 7. Feljegyzés a központi vezetőség által Farkas Mihály elvtárs ügyének kivizsgálására kiküldött bizottságnak Farkas Vladimír elvtárssal folytatott beszélgetéséről.