Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

beigazolódik, s bűnügyi megbüntetésére szükség van, kérem a párt vezetőségét: hívjon vissza engem a Népművelési Minisztériumból."

312 Erre nem sokkal később valóban sor került, de ehhez nem Haraszti letartóztatása adta az ürügyet, hanem az ún. selejtlista. Az eset botrányos volt, főleg, hogy a híre külföldre is eljutott, s ott hangos derültséget keltett, ahogyan a kommunista cenzorok kiselejtezték a könyvtárakból és a könyvesboltokból a világirodalom számos klasszikusát. Losonczy valóban meglehetősen hanyagul járt el, ahogy az első hivatalos vizsgálat fogalmazott „bűnös közömbösséggel és hanyagsággal",

313 de ez nem változtat azon a tényen, hogy nem a lista összeállítóit, hanem őt vonták a legszigorúbban felelősségre mind párt-, mind állami vonalon. A KV Titkársága 1951. január 3-án tárgyalta az ügyet, most Losonczy másodszor tapasztalhatta meg, miként is működik a „pártszerűség". A Titkárságnak szóló, rá vonatkozó jelentést az ülés előtt csak egy órával kapta meg, „s így nem tudtam alaposan végiggondolni és felelősen álláspontot kialakítani róla".

314 Azt is átélte, hogy miközben ő vállalta a felelősséget az általa elkövetett „hibáért", sőt még azt is, hogy „a felelősség a felelősök közül engem terhel elsősorban", bírálói - mind a jelentés összeállítói, mind a titkársági ülés résztvevői - tisztességtelenséget véltek felfedezni ott, ahol mindössze mulasztás történt. Ahogy másfél hónappal korábban államtitkári beosztását dobta a mérlegelés serpenyőjébe, ugyanúgy vetette most oda KV-tagságát, s az Agitációs és Propaganda Kollégiumban viselt tisztségét. Ez utóbbitól nyolc nappal később megfosztották, KV tagságától viszont másfél hónap után a párt kongresszusán úgy vált meg, hogy eleve nem is jelölték. Valójában - ugyanúgy, ahogy az esetek többségében - az AVH már akkor ugrásra készen állt, amikor meghurcoltatása a titkárság előtt még be sem indult. Akik részesek voltak az eljárásban, azok természetesen még csak nem is sejthették, hogy áldozatuk letartóztatása már csak idő kérdése. Ok azt lestek, hogy kire kell kihegyezni az ügyet, ki a védtelen, a szabad préda. Losonczy már apósa, Haraszti Sándor letartóztatásával azzá vált. Harasztiról november 30-án írt feljegyzésében mentőtanúként Donath Ferencet és Kállai Gyulát próbálta meg felsorakoztatni, nem tudván, hogy ekkor, vagy nem sokkal később már ők is ugyanolyan célszemélyek voltak, mint amilyenné ő is vált. Kállai Gyula - s ehhez nem volt szükség arra, hogy Losonczy hívja fel a figyelmet Harasztihoz fűződő kapcsolatára - mint láttuk, meglehetősen előkelő helyen szerepelt a „potenciális ellenségek" listáján. Őt egyébként is már csak egyre lazább szál kötötte korábbi márciusi frontos társaihoz, majd később minden szolidaritást is megtagadott velük, s talán ennek is köszönhette, hogy az egykori népfrontosok közül ő futotta be a legfényesebb karriert, 1956 után Kádár miniszterelnöke lett. A „Kádár-ügy", mivel titokban zajlott, s maga a mechanizmusa is már pusztán utánzata volt a két évvel korábbi Rajk-pernek, talán érthetően sokkal kevésbé vívta ki az utókor 312 MOL M - KS 276. f. 62/7. őe. 40. Losonczy Géza feljegyzése a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának és főtitkárhelyetteseinek 1950. november 30. 42-61. p. 313 Idézi Kövér György: Losonczy Géza 1917-1957. (Budapest, 1998, 1956-os Intézet, 206. p.) A „selejtlistára" részletesen lásd Az ún. selejtlista-ügy című fejezetet. Uo. 201-208. p. 314 MOL M - KS 276. f. 62/7. őe. 40. Losonczy Géza feljegyzése a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Titkárságának 1951. január 9. A feljegyzést részletesen ismerteti és elemzi Kövér 211 -212. p.