Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Olyannyira, hogy Farkas fel is szólította, ossza meg észrevételeit a hallgatósággal. Haraszti - nagyon is szokatlan módon - ezt meg is tette, amivel a párthűséget dokumentáló ellenvélemények sorát zúdította magára. Végül - emlékezett vissza 1956 szeptemberében Haraszti - „Farkas Mihály kijelentette, hogy a későbbiek során én is meg fogom változtatni a véleményemet". Rákosival is több nézeteltérése támadt, a pártvezér a szemére is vetette, hogy „nem mutat kellő éberséget az ellenséggel szemben".

109 Veje, Losonczy Géza november 30-án - tehát Haraszti letartóztatása után két nappal - mindezt Haraszti „magatartásának bizonyos lazaságaként" jellemezte.

310 Mégsem „fegyelmezetlensége" volt letartóztatásának konkrét „oka", hanem, hogy összekösse Kádárt a Szakasits-Schiffer-féle szociáldemokrata vonallal. Kádár - éppen Haraszti révén - Schiffer Pál lakásán 1943 tavaszán valóban találkozott Szakasitscsal, ahol a koncepció szerint a szociáldemokrata politikus átadta a kommunista vezetőnek SomborSchweinitzer pártfeloszlatásra vonatkozó utasítását. Losonczy Géza államtitkár, KV-tag nemcsak megrendült, hanem szóvá is tette ezt: „Az a szerdán korán reggel kapott értesítés, hogy az Államvédelmi Hatóság [Haraszti Sándort] letartóztatta, jobban megdöbbentett, mintha azt hallottam volna, hogy szívszélhűdés következtében váratlanul meghalt." Érthetően arra gyanakodott, hogy Harasztit leginkább azért vették őrizetbe, mert korábban a Magyar-Jugoszláv Társaság főtitkára volt,

311 illetve - éppen a jugoszláv kérdésben - ellentmondott Farkas Mihálynak. Feljegyzésében ezek jelentőségét próbálta csökkenteni, ahogy Harasztinak a Szakasits-Schiffer családhoz fűződő barátságáét is. Losonczy persze vergődött, hiszen „Kádár elvtárs tavaly egy alkalommal azt mondotta nekem: az ÁVH van már olyan fejlettségi fokon, hogy komoly ok nélkül nem visznek be senkit sem. Számolnom kell tehát azzal, hogy Haraszti Sándor renegát, az ellenség beszervezett ügynöke, akit én nem ismertem fel. Ez pedig súlyos vád velem szemben." Tudta tehát, hogy már nem apósáról, hanem saját magáról van szó, mégis nemcsak mentegetni próbálta, hanem egyértelműen kiállt Haraszti mellett: „A felszabadulás óta eltelt 5 esztendő alatt egyetlen egy olyan esetre sem tudok érintkezésünk során visszaemlékezni, amelyből arra lehetne következtetni, hogy Haraszti pártunk politikájával bármilyen vonatkozásban ne értett volna egyet." Ekkor már feleségéről írva, de apósáról szólva szögezte le, hogy „azt a családot, amelyet én alapítok, én választom. Ezért választottam Haraszti Máriát, mint kommunista nevelésű fiatal lányt, [...] aki már az illegalitás alatt segített a pártnak különböző technikai természetű mozgalmi munkákban, s akiből megbízható, elvileg, jellemben, szilárd feleség válhat. Választásomat az azóta - a házasságuk óta - eltelt 5 év alatt nem volt okom megbánni." Losonczy végül levonta a „konzekvenciát". „Bárhogyan is álljon a dolog, bármilyen legyen is kimenetele, súlyosan nehezedik rám Haraszti Sándor letartóztatása. Soha nem hittem volna, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek. Abban az esetben, ha Haraszti bűnössége 3()y

TH V- 150 019/2. 351. Haraszti Sándor 1956. szeptember 10-i vallomása. 310 MOL M - KS 276. f. 62/7. őe. 40. Losonczy Géza feljegyzése a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának és főtitkárhelyetteseinek 1950. november 30. 311 Ebben a pozícióban Losonczy váltotta fel Harasztit, de még a Kominform vonatkozó határozata előtt.