Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

IV. FEJEZET FÜGGELÉK

dapesti titkára. 1943-ban ismét letartóztatják, 1944-ben megszökik és csatlakozik az ellenál­lási mozgalomhoz. A háború után az MKP-ban, majd az MDP-ben tölt be vezető tisztségeket. 1956- 1958: a SZU-ban él, hazatérése után a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetője. 1962-ben kizárják a pártból, de 1966-ban visz­szaadják párttagságát. KOVÁCS KÁLMÁN (Kisgyőr, 1913. nov. 1. - Bp., 1991. jan. 23.) jogtörténész, tanár, politikus, a Márciusi Front tagja. 1944 végétől az Igazság­ügyi Minisztérium államtitkára, az MKP tagja, nemzetgyűlési képviselő. 1945-től főispán. 1946-tól az MKP KV tagja, 1954-1957: az igazságügy-miniszter első helyettese. 1959­1983: az ELTE ÁJTK egyetemi tanára. KOVAI LŐRINC (Szentpétervár, 1912. dec. 21. ­Bp., 1986. febr. 21.) író, tanár, szociáldemok­rata, majd kommunista. Ungváron, később Má­tészalkán tanít. 1940-ben jelennek meg írásai a Népszavában, később a lap állandó munkatár­sa, 1941—1942-ben részt vesz aTörténelmi Em­lékbizottság munkájában. Többször letartóztat­ják. A háború után íróként tevékenykedik. KÖBÖL JÓZSEF (Karcag, 1909. dec. 8. -?): mű­asztalos, kommunista politikus, 1931-től a KIMSZ, 1933-tól a KMP budapesti bizottsá­gának tagja. 1934-1936: Moszkvában tanul. 1942-ben letartóztatják, és 8 év börtönre ítélik. 1944-ben megszökik. 1945-től a KV, majd a KB tagja. 1946-1958: országgyűlési képvise­lő. 1949-től Budapest alpolgármestere. 1950— 1955 az építők szakszervezetének főtitkára. 1957- 1961: az Építésügyi Minisztériumban miniszterhelyettes, 1961-1972: az OT főosz­tályvezetője. KRISTÓF ISTVÁN (1912-1979) 1949-1951: az MDP KV PTO vezetője, később 1953-ig titká­ra. 1953-1954: a SZOT elnöke. 1951-1954: a PB tagja. 1954-1956: az MDP Központi Reví­ziós Bizottságának elnöke. 1956-1961: az El­nöki Tanács titkára, 1961-1968: az MSZBT főtitkára, majd elnöke. KUDAR LAJOS (Vinga, 1895. nov. 19.-Bp., 1945. febr. 11.) csendőrezredes, 1942-1944: az ÁVK helyettes vezetője, később vezetője. 1944-ben veszi fel a kapcsolatot az ellenállási mozgalom­mal, több száz baloldali, antifasiszta személy letartóztatását akadályozza meg. 1944 decem­berében letartóztatják, átadják a Gestapónak, majd kivégzik. KULICH GYULA (Bécs, 1914. jan. 20. - Dachau, 1945) szabó, kommunista. 1933-ban kerül Bu­dapestre. 1935-ben belép az MSZDP-be, 1938­tól az OIB titkára, majd a KMP egyik vezetője. 1940 áprilisában az SZDP-n belüli kommunista szervezkedés több száz résztvevőjével együtt letartóztatják, és 8 évre ítélik, a dachaui kon­centrációs táborba szállítják, ahonnan nem tér vissza. KUN MIKLÓS (Bologna, 1920. jún. 17. - ) orvos. Kun Béla fia. 1956-tól a moszkvai Tartományi Tudományos Kutató Intézet Sebészeti Kliniká­ján igazgatóhelyettes. 1959-ben hazatér Ma­gyarországra. KUTHY GYULA (Budapest, 1918. febr. 15. - ?) orvos. Részt vesz a svájci Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban. 1949-ben letartóztat­ják és 13 évi börtönbüntetésre ítélik. 1954-ben kiszabadul, 1955-ben rehabilitálják. LEE TIBOR (Bp., 1890. szept. 10. - Bp., 1974. márc. 18.) jogász, 1942-től a Budapesti Királyi Ügyészség alelnöke, majd főügyésze, 1947-tó'l a legfőbb államügyész helyettese, 1948-tól Budapest főállamügyésze. 1951-1953: inter­nálják, 1954-ben szabadul, 1957-ben rehabili­tálják és a Legfelsőbb Bíróság bírájának neve­zik ki. LENGYEL KLÁRA (Kaposvár, 1913 - 1997. máj. 3.) tanár, 1938-tól tagja az MSZDP-nek. 1939-ben bekapcsolódik az illegális munkába. 1940 Őszén letartóztatják, 1942-ben 10 év börtön­büntetésre ítélik, 1943-ban szabadul és a hábo­rú alatt illegalitásba vonul. LOSONCZY GÉZA (Érsekcsanád, 1917. máj. 5. ­Bp., 1957. dec. 21.) újságíró, kommunista po­litikus. 1935-1936-ban Debrecenben a Márci­usi Fronthoz csatlakozó Egyetemi Kör egyik vezetője. 1939-től a KMP tagja, 1940-től a Népszava munkatársa, 1941-ben a KMP KB mellett működő sajtó-propaganda bizottság tagja. 1944-ben illegalitásba vonul, 1946-1951 : az MKP, majd az MDP KV póttagja. 1945 után a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, 1947­től miniszterelnökségi, 1949-től művelődés­ügyi államtitkár. 1951-ben 15 év börtönbünte­tésre ítélik, 1955-ben rehabilitálják. 1955­1956: a Magyar Nemzet munkatársa, 1956-tól főszerkesztője. 1956. október 30-tól november 4-ig államminiszter. 1956. november l-jétől az MSZMP Intéző Bizottságának tagja. Novem­ber 4-én a jugoszláv követségre menekül, ahon­nan Romániába deportálják. 1957-ben bebör­tönzik, ahol meghal. LUKÁCS GYÖRGY (Bp., 1885. ápr. 13. -Bp., 1971. jún. 4.) filozófus, kommunista. A Thália Társa­ság egyik alapítója, a Társadalomtudományi Társaság tagja, a Nyugat, a Huszadik Század és

Next

/
Thumbnails
Contents