Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET ZÁRSZÓ - A MEGGYŐZŐDÉS NÉLKÜLI EMBER

A MEGGYŐZŐDÉS NÉLKÜLI EMBER Nem volt a magyar történelemben senki más, aki olyan alacsonyról indulva olyan magasra jutott, mint Kádár János. Néhány uralkodót leszámítva, nem volt olyan politikus sem, aki hozzá hasonlóan több mint három évtizedet töltött volna a csúcson. S csak keveseknek adatott meg, hogy - már életükben - egy egész korszak névadói legyenek. Végül: kevés politikusnak sikerült kortársaiban, a közvéleményben olyan hamis képet kialakítania magáról, mint Kádár Jánosnak. E tények ugyanakkor elválaszthatatlanok attól a társadalmi berendezkedéstől, amelyet Kádár megtestesített. Titkait csak azért őrizhette ilyen eredményesen, mert az ő társadalmából hiányzott a nyilvánosság, tetteinek lenyomatait, az iratokat szinte válogatás nélkül lehetett megsemmisíteni, vagy - ami mégis megmaradt - gondosan el lehetett zárni. Ez az oka annak, hogy csak halála - ami éppen aznapra esett, amikor a Legfelsőbb Bíróság ártatlannak nyilvánította áldozatait, Nagy Imrét és társait - után szivárogtak elő azok a bizonyítékok, amelyek már egy egészen más Kádárt mutattak, mint akinek „uralkodása" ideje alatt látszott. Ezeket a dokumentumokat próbáltuk összeszedni; zömük a maga teljességében most kerül először nyilvánosságra. A szociális származás mindenki számára életpályát meghatározó tényező. Kádár egyik kivételes képessége abban rejlett, hogy az alacsony szociális származásából fakadó hátrányokat - miután tudatosan törekedett ezek behozására - felhajtóerővé alakította. A lentről jövők közül mások is rendelkeznek ilyen adottsággal, ami az egyén számára lehetővé teszi, hogy ne pusztán egy-két fokot lépjen előre a társadalmi hierarchiában. A kommunista mozgalomnak éppen az volt az egyik legnagyobb vonzereje, hogy ezt lehetővé tette tagjai számára. Kádár számára azonban ennél jóval többet jelentett a mozgalom, társaságot, köztük kiemelkedően művelt emberek társaságát, vagyis magasabb életminőséget. Kádár eredetileg nemcsak képzetlen, de műveletlen is volt, ahogy Gyarmati György egy 1948-ban megfogalmazott jelentése alapján jellemzi: „Stilisztikai és helyesírási otrombaságai... Kádár korabeli műveltségi szintjéről tájékoztatnak."

1 A fiatal Kádár tudásszomja Gyarmati György: Rendőrfőnök és belügyminiszter 1945-1950. Rubicon, 2000. 7-8. sz. 11. p. A szerző megállapítását az itt közölt dokumentumok is messzemenően alátámasztják. A vonatkozó irodalom szélsőséges ellentétességgel ítéli meg Kádár műveltségét, olvasottságát. Ahhoz képest, hogy honnan indult, akár műveltnek is tekinthetjük, Aczél György szerint „rendkívül okos volt, műveltsége az a munkásműveltség, amely sok szempontból rokonítható Veres Péter paraszti műveltségével, de kevésbé bonyolult". (Aczél György: Közelkép Kádárról. Rubicon, 2000. 6. sz. 4. p.) Ahhoz, képest viszont, hogy milyen pozíciókat töltött be Kádár 1945 után, műveletlenségének kérdésében Gyarmatinak kell igazat adnunk.