Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

elől.

272 A pártvezér le is vonta a konzekvenciát, „az utóbbi időben Kádár a munkahelyén nem kezdeményező, lelkileg összetört. Rákosi elvtárs beszélt erről Kádárral. Kádár arra kérte Rákosi elvtársat, hogy mentsék tél a belügyminiszteri posztról, mivel egyrészt nem tud megbirkózni a feladatokkal, másrészt úgymond rossz viszony alakult ki közte és az Államvédelmi Hatóság vezetője, Péter Gábor között."

273 Mindezek után Moszkvában aligha kelthetett meglepetést Rákosi bejelentése Kádár leváltásáról. Június 13-i táviratában azonban ezt nem Kádár hibáival indokolta, hanem azzal, hogy „ily módon kívánjuk megerősíteni a KV apparátusát, amely az elmúlt három év során túlságosan sok munkaerőt irányított az állami szervekhez".

274 Hasonlóan indokolta Rákosi már május végén - informálisan - Zavolzsszkijnak Kádár küszöbön álló felmentését, amikor a júniusi KV ülés előkészületeiről számolt be neki. Megemlítette azt is, hogy Kádár államtitkárát, Zöld Sándort meg fogják választani a politikai bizottság tagjának.

275 Rákosi nemcsak Moszkvának, de a párton belül is hasonlóan érvelt, az MDP KV Titkársága június 21-én fogadta el a javaslatot, amire - vagyis Kádár felmentésére két nappal később került sor. Kádárt még ki is tüntették. Mindezek ellenére Rajk és Kádár leváltása mutat némi hasonlóságot, de inkább a különbségekre érdemes felfigyelni. Rákosi mindkettőjükkel „elégedetlen" volt, ennek Rajk esetében saját lakásában durván hangot is adott. A kormányátalakítás, vagyis Rajk belügyminiszteri menesztése után 11 nappal Puskin nagykövetnek ki is fejtette, „az MDP Politikai Bizottsága a Szovjetunió iránti barátságtalan magatartása miatt távolította el Rajkot a Belügyminisztérium éléről".

276 Kádár viszont valóban maga kezdeményezte felmentését, de ő sem úszta meg utólagos elmarasztalás nélkül a leváltást. „Amikor Kádár elvtársat 1950 júniusában a pártvezetés visszahívta a Belügyminisztériumból, ennek egyik oka az volt, hogy a párt vezetésének az volt a véleménye, hogy Kádár elvtárs nem tudja felszámolni a Belügyminisztériumban azt a helyzetet, hogy ott elnyomják a munkáskádereket."

277 Kádárral szemben - ezzel együtt sem - még bizalmas beszélgetésekben sem hangzottak el olyan súlyos vádak, mint két évvel korábban Rajknál. Maga a leváltás - mint erről már korábban szó volt - önmagában nem vezetett letartóztatáshoz, bár kétségkívül Kádár közelebb állt ehhez 1950 júniusában, mint Rajk 1948 nyarán. Alapvetően igazat mondott Farkas Mihály, amikor azt állította, „hogy amíg a Rajk-ügy Berija-provokáció és Sztálin közvetlen beavatkozása következtében fordulhatott elő, addig Kádár elvtárs esete, hogy úgy mondjam, már magyar ügy".

27K Még nem tartunk itt, Kádár „érdemei elismerése mellett" a pártközpont párt- és tömegszervezeti osztályának vezetését vette át, s javaslatára helyettesét, Zöld Sándort nevezték ki utódjává. Talán egy pillanatra megnyugodott, kikerült a tűzvonalból, holott kivonulásával is csak növelte a pártvezér ekkor már beteges bizalmatlanságát. 272 MOL M - KS 276. C. 65/44. őe. 273 Vosztocsnaja. 316-319. p. 274 Rainer: Távirat. 1 13. p. 275 Vosztocsnaja. 348. p. 276 Két feljegyzés Puskin nagykövet szolgálati naplójából. In A fordulat évei. 88. p. Puskin messzemenően nem értett egyet ezzel az eljárással, hiszen így „Rajknak valószínűleg az a benyomása támadt, hogy a mi kívánságunkra távolították őt el a belügyminiszteri posztról, holott ez nem így van". 277 Farkas Mihály: Kedves elvtársak! 67. p. 27x Uo. 66. p.