Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
ban. 474 (Az irat fellelhető az 1954-es felülvizsgálati ügy iratai között - Kádár-ügy.) E vallomásában Farkas Vladimír minden kényszer nélkül maga elmondja, hogy 1951 szeptemberében azért mondott le [a] „Kádár-ügy" nyomozati vezetőjének funkciójáról, mert tudta, hogy az egész ügy nincs rendben, mert állítólag nem értett egyet az alkalmazott nyomozati eszközökkel. Megmondja azt is - szó szerint - hogy a lemondás okául felhozott szakmai elfoglaltság részéről „ürügy volt" és „...ez részemről lényegében a felelősség előli menekvés volt..." Felhívom a tisztelt bizottság figyelmét arra a fontos kérdésre, ha Farkas Vladimír 1951. szeptember közepén tudta, hogy a Kádár-ügy nincs rendben - a többiről nem beszélve és ürügyet keresett a maga számára a felelősség előli menekvésre - mikor tudta ezt Farkas Mihály? 4./ Én 1952 februárjában írtam egy levelet a börtönből Rákosi elvtárshoz 475 . Ebben a levélben ismét lelepleztem Péter G. álnok szerepét, megneveztem a tanút, a dokumentumokat erre vonatkozóan. Sikerült kierőszakolnom, hogy ez a levél eljusson a vezető elvtársakhoz. Farkas Mihály is olvasta, mert néhány héttel később - megfélemlítésem céljából - kihallgatáson közölték velem, hogy Farkas M. levelem elolvasása után kijelentette, hogy „kár volt ezt a gazembert nem felakasztani". Mármint engem. És azt mondta akkor is, hogy én provokálo k. Kérem vessék ezt össze az elvtársak azzal, ami ügyemben Farkas M. fiának tudtával már háromnegyed évvel korábban történt. 5.1 Péter G. őrizetbe vételét követően néhány nappal - 1953. január 3-4-én - Piros László elvtárs kíséretében bejött a börtönbe Farkas M. és kihallgatott engem. E kihallgatás végén nem én, hanem ő felvetette azt, képzeli, hogyan bánhattak velem a börtönben, mikor én ott vívtam a harcom Péter G.-vel, akinek a kezében voltam. Elmondtam Farkas M.-nek azt az állati rezsimet, amit ott velem szemben akkor már egy és negyed éve alkalmaztak. (Nem adtak ivóvizet, nem hagytak aludni, nem adtak füzetet, írószert stb., stb.) Ezután még több, mint nyolc hónapon át egy hajszálnyi könnyítést sem adtak, csak augusztus 10-e táján, akkor is csak azután, amikor mindent összetörtem, ami a zárkában volt. Amikor 1954 októberében, a pártközpontban ezt számon kértem Farkas M.-től, akkor azzal az átlátszó valótlansággal válaszolt nekem, hogy ő még aznap este - 1953. január 4-én - megmondta Piros elvtársnak, hogy helyezzenek engem legalább normális börtönviszonyok közé, és ő nem érti, hogy ezt miért nem tették meg? Továbbá erre is és más kérdésekre is azzal a másik átlátszó valótlansággal válaszolt, hogy ő már régen nem foglalkozik államvédelmi ügyekkel; már 1953 januárjában sem hozzátartoztak ezek az ügyek és az én akkori kihallgatásom csak egy egyszeri megbízás volt számára. De Farkas M. is úgy járt, mint a sánta kutya, amelyiket hamar utolérnek. Alighogy ezt kimondta, csengett a telefon és a lefolytatott beszélgetésből megértettem, hogy ekkor - 1954. október végén 476 - is tőle kért eligazítást Piros elvtárs arra vonatkozóan, hogy mit tegyen N. Field őrizetes egy személyes kérése ügyében? Közli Iratok. 2. 452-459. p. Lásd a 18. számú dokumentumot. Farkas ekkor hivatalosan helyettesítette a távol levő Rákosit.
