Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Végezetül még két kérdésről: 17 Azt gondolom, hogy egy párttag, s így Farkas M. cselekedeteinek és személyének megítélésében, terheljék őt bármilyen nagy felelősséget maguk után vonó hibás, káros cselekedetek, döntő az: milyen magatartást tanúsít azután, miután teljesen nyilvánvalóvá váltak bizonyos cselekedetei káros volta [sic!]. Farkas M.-ről ki kell jelentenem, hogy nem kommunista módjára viselkedett e kritikus pont után sem. Mert elmondhatja, hogy mindaz, amit tett 1953 júniusa előtt, részéről félreértésen alapult, de nem mondhatja el ezt az 1953 júniusa utáni cselekedeteiről. Nézetem szerint két alapvető tény azt bizonyítja, hogy Farkas M. régen letért egy kommunista útjáról és arra - legalábbis ez idő szerint - nincs szándékában sem visszatérni. Az első: 1953 júniusát követően Farkas M. nem azért vitt oly erőteljesen jobboldali vonalat, mert részéről jóhiszemű félreértés volt, hanem azért, hogy elvtelen karrierista módjára így „mentse át" magát és megmeneküljön attól a máséhoz sem hasonlítható felelősségtől, mely őt ártatlan és becsületes kommunisták szörnyű elpusztulásában terheli. A második: Farkas M. egészen 1955 áprilisáig, mint a KV titkára mindenki másnál erőteljesebben vitte azt a vonalat, hogy a rehabilitáció ne legyen rehabilitáció és minden ártatlanul meghurcolt elvtárson maradjon valami folt. Mert ő mindenki másnál jobban tudta, hogy ha a teljes igazság kiderül ezekről az ügyekről, akkor neki felelnie kell a párt színe előtt. (Erre vonatkozólag kérem kihallgatni Keleti Ferenc elvtársat is, a KV adminisztratív osztályának vezetőjét.) 27 Végül - mivel tudomásom van róla - szólnom kell arról a szégyenteljes kérdésről is, hogy Farkas M. ahányszor csak ezek az ügyek szóba kerülnek, Rákosi elvtárs felelősségével zsarolja a pártot. Minden épeszű ember tudja, hogy felelősség és felelősség között különbség van. Ezen feljegyzésemben e kérdés miatt tartottam szükségesnek azokra a tényekre, amelyek - a továbbiakról itt nem szólva - feltárják, hogy a Rajk-per kiindulási alapját képező Rajkra súlyos gyanút vető Szőnyi-féle vallomás Rákosi elvtárs részéről kétkedő fogadtatásban részesült az első napokban. És különösen arra a körülményre rámutatni, hogy e kétkedést, hogyan oszlatta el Farkas M. aljas karrierista számítástól indíttatva [sic!]. Ugyanitt utalnom kell arra, hogy Farkas M. - szoros együttműködésben Péter G.-vel már 1949 július 477 utolsó vasárnapjától kezdve szívósan dolgozott arra [sic!], hogy Rákosi és más vezető elvtársakban személyem iránt súlyos gyanút ébresztve, további ékeket verjen a vezető pártszervek akkori tagjai közé, saját karrierista meggondolásainak rendelve alá a párt ügyét. Egy tény: 1950 július utolsó és augusztus első napjaiban - Farkas M. erőteljes szorgalmazására - kihallgatták az őrizetes Szakasits Árpádot és egy több éve börtönben lévő Tényi Mátyás nevű horthysta detektívet: „ vallják be", hogy „a Kádár horthysta rendőrspicli volt". A kihallgatásokat Péter G., Farkas Vladimír és Szűcs Ernő eszközölték. Szakasits Árpádnak jobb bánásmódot és ellátást, Tényi Mátyásnak szabadulást ígértek „ha rendes vallomást tesznek", és súlyos retorziókat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha „nem Helyesen: május.
