Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
államügyész élt fellebbezéssel, ezt a fellebbezést azonban a Legfőbb Ügyész később visszavonta, és így ezen ítélet jogerőre emelkedett. 429 A Legfőbb Ügyészség 1955. április 19-én 1955. Bf. 001 0319/sz. a. kelt perújítási indítványával az alapügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezését, és a terhelt felmentését indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság előzően megtartott zárt ülésében 6. sorszám alatt meghozott végzésével a megtámadott ítéleteket hatályon kívül helyezte, és egyben a Legfelsőbb Bíróság Elnökének a Bp. 23/A. § /4/ bekezdése alapján 2. sorszám alatt hozott határozata folytán az ügynek érdemi tárgyalását rendelte el. II. A Legfelsőbb Bíróság a terheltnek, valamint Palotás Ferenc és Horváth Zoltán tanúknak a mai tárgyaláson tett vallomásai alapján a következő tényállást állapította meg: Né pellenes bűntett. Terhelt már debreceni egyetemi hallgató korában csatlakozott az ottani baloldali mozgalomhoz, és rövidesen tevékeny tagja lett a Márciusi Front debreceni csoportjának. Kommunista meggyőződésű barátok behatása alatt politikai felfogása mindinkább balra tolódott, úgyhogy amikor 1939 nyarán tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, útjával kapcsolatban már bizonyos pártmegbízatást is teljesített. Magyarországra visszaérkezvén, 1940-ben már a Népszavánál megalakult pártsejt tagjaként működött. 1940 áprilisában az illegális mozgalom számos résztvevőjével egyidejűleg terheltet is letartóztatták, és az alagi csendőrőrsre vitték. Itt kommunistához méltatlan módon viselkedett. Azt, hogy özvegy édesanyja lakóhelyéről, Ceglédről megbilincselve hozták el, hogy a csendőrőrsön letartóztatásban tartják - magára nézve megszégyenítőnek tartotta. Részben e szégyenérzet hatása alatt, részben a csendőröktől való félelmében a kommunista mozgalommal kapcsolatban általa tudott adatok közül többet a nyomozás során elmondott. 430 Az adatszolgáltatás tényének megállapításán túlmenően a terhelt besúgói tevékenységét a Legfelsőbb Bíróság nem állapította meg. Erre nézve ugyanis semmiféle bizonyíték föl nem merült, sőt abból a körülményből, hogy terhelt 1942 májusától a felszabadulásig illegalitásban élt - éppen arra kell következtetést levonni, hogy Horthy nyomozóhatóságaival besúgói kapcsolata nem volt. Az adatszolgáltatással elkövetett népellenes bűntettel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy terhelt e cselekményét 1940 áprilisában követte el, míg a bűnvádi üldözésre hivatott hatóságnak az elkövető ellen e bűntett miatt tett első intézkedése az iratoknál elfekvő „gyanúsított-jegyzőkönyv" tanúsága szerint 1951. szeptember 28-án, tehát a 10 éves elévülési időn túl - bekövetkezett kihallgatása volt. 429 Az. ítélettel szemben az. ügyvéd is fellebbezett, visszavonásukra csak 1955. április 18-án került sor. Lásd a 31. a-c. számú dokumentumokat. 430 Losonczy Alagon csak a legális tevékenységéről vallott, az. illegálisról, tehát a kommunista mozgalomról nem.
