Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

1940. április 20-án tartóztattak le Cegléden, anyám lakásán. Édesanyám ekkor már özvegy volt. A házkutatás alkalmával legális marxista könyveimet elvitték, és engem bekísértek a ceglédi rendőrség fogdájába. Cegléden még megengedték, hogy anyámmal és öcsémmel beszéljek. Amikor beszéltem velük, megkértem őket, hogy erről Donáthot értesítsék. Ceglédről Alagra vittek, ahova késő este érkeztem meg. Megbilincselve vittek Alagra. A kihallgatások az alagi csendőrőrsön folytak, ott helyeztek el. Akiket nem hallgattak ki, azok a községházán voltak. A községházán kb. 50-60 ember volt egy teremben. Amikor idekerültem, akkor már volt ismerős is. így ott volt Oláh Géza, Szeszler, később ott láttam Újhelyi Szilárdot és Donath Ferencet is. Lengyel Klárát és Kulich Gyulát nem láttam ott. Én kb. egy hétig voltam itt, ahonnan átkísértek a csendőrséghez, ahol kihallgattak. Utána pedig visszakísértek. A kihallgatásom kb. 10 napig tartott. A kihallgatás témája a franciaországi tartózkodás, a debreceni élet és, hogy miért kerültem a Népszavához. Franciaországi tartózkodásommal kapcsolatban arra voltak kíváncsiak, hogy miből éltem kinn és ott kikkel találkoztam. Igyekeztem nem beszélni a franciaországi ismerősökről. A politikai ismerősökről igyekeztem hallgatni. Kihallgatásom során elmondottam, hogy Franciaországban bevittek a rendőrségre. Erre kihallgatóim igyekeztek ki- deríteni, hogy volt-e kapcsolatom a franciaországi kommunista párttal. Én a magyar vonatkozású dolgokat igyekeztem mellőzni. Kihallgatómat érdekelte, hogy Franciaországban magyarokkal kikkel találkoztam. Én Béla bácsiról nem szóltam Alagon. Nem tudom, hogy Donath miért vallott másként, Donath vallomása így a valóságnak nem felel meg. A csendőrök előtt sem, de legjobb emlékezetem szerint Donath előtt sem említettem Béla bácsit. Lengyel Klárával kapcsolatosan kérdeztek Alagon, de erre tagadólag válaszoltam. Letartóztatásomkor felszólítottak, hogy adjam át az útlevelemet. Azt tehát nem a házkutatás során találták meg nálam. Arról, hogy Kulich Gyula letartóztatásban van, erről tudtam, több nevet hallottam. Lengyel Kláráról nem tudtam, őt hosszú ideig nem is láttam, vele Alagon nem is találkoztam. Ezt a részt akkor a csendőrség nem forszírozta. Kulich Gyulával kapcsolatosan nem a franciaországi dolgokkal kapcsolatosan érdeklődtek. A Dimitrov-levél terjesztését többször kérdezték, és ennek kapcsán kérdeztek engem Kulichról. A debreceni dolgokkal kapcsolatosan sok olyan dolgot elmondtam nevek említésével - rossz erre visszaemlékezni -, így pl. Szilágyi József, Kiss József, Benkő, Braun Sándor nevét, akik nagyrészt már le voltak tartóztatva, Kulich előtt. Elmondtam, hogy milyen politikai akciójuk volt, Zöld és Tariska nevét is említettem, de őket nem tartóztatták le. A pestiek közül Donáthot említettem. Kihallgatásom előtt behozták Donáthot és Újhelyi Szilárdot is, vallottam ellenük, főként Donáthra vallottam. Elmondottam, hogy Donath Debrecenben velünk kapcsolatot tartott. A párizsi megbízásról nem beszéltem. A Kulich Gyulával kapcsolatosan úgy emlékszem, hogy a párizsi levélről nem beszéltem. Kihallgatásom során nem mondottam, hogy a pártnak tagja vagyok, azt vallottam, hogy baloldali gondolkodású vagyok. Ezután Kulichhal kapcsolatosan kérdeztek, de nem tettem vallomást. Itt került be Molnár Erik személye - ő annak idején marxizmusra tanított - őt sem kellett volna megemlíteni. Mondtam kihallgatóim előtt, hogy Csizmadia és én és Veres Péter is felkerestük a lakásán, és itt baloldali szellemben politikáról beszéltünk. Beszéltem arról, hogy Debrecenben Szilágyival megbeszéltem, hogy pesti irányítás alá kell ott is dolgozni. Alagon azért vallottam így, mert engem is megvertek. Inkább csak pofonokban volt részem. De azért is vallottam így, mert súlyosan nehezedett rám az, hogy a letartóztatásom szégyenszámba ment abban az időben. Túlzottan megijedtem. A nyomozás végén jöttem rá arra, hogy másként kellett volna viselked-