Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
nem. Engem a csendőrségen nem szerveztek be. Erre kísérletet tettek. Az ajánlatot én elutasítottam azzal, hogy többé politikával nem fogok foglalkozni. Néhány napig nyugalomban voltam, ezután újból megkísérelték beszervezésemet. Ezt is elutasítottam. Erre egy másik kihallgatást rendeztek, ahol megpofoztak. Többé a beszervezésemet meg nem kísérelték. Előfordult, hogy itt vacsora helyett főtt krumplit kaptam. Megjegyzem, hogy én ekkor gyomorbajos voltam. A nyomozóktól és az őrség tagjaitól szódabikarbónát kértem. A külön krumplit az őrségtől és nem a nyomozóktól kaptam. Többen voltak ott közöttünk, akik élelmiszercsomagot is kaptak. Az tény, hogy egyes kedvezményeket kaptam. De ilyen kedvezményekben része volt annak is, hogy a nyomozóknak kielégítő vallomást tettem. Én külön zárkában nem voltam. Egy szobában többen voltunk, ahol padokon ültünk és aludtunk. A padon üléskor társaimmal történt beszélgetést nem mondottam el senkinek. Emiatt az ügy miatt bíróság elé nem kerültem. Kiszabadulásunk után beszéltem Donáthtal és Újhelyivel. Az volt az álláspont, hogy el kell húzni az ügyünket. Az illetékesség miatt kifogást emeltünk, Donath apja ügyvéd volt, neki összeköttetései voltak, összeköttetésben voltam Riessel, Újhelyinek is kapcsolata volt Debrecenben. Ries nem járt el az ügyünkben, csak igyekezett eljárni. így sikerült az ügyet elhúzni, dobálták ide-oda az iratokat. 1942-ben illegalitásba mentem, nem tudom, hogy később mi történt az ügyben, lehet, hogy nem tűzték ki. A kegyelemről sem tudok semmit. Kéthlytől segítséget nem kértem. Szedertől kértem segítséget a Donáthtal való megbeszélés után. Szabadulásom után visszakerültem a Népszavához, ahol 1942 nyaráig voltam. Időközben 1941 telén megalakult a Népszava pártsejt, ennek Kállai volt a vezetője. Kasztéi András, Mód Aladár, Földes Ferenc, Erdődy János és én voltunk a tagjai. Ez így volt 1942 májusig. Ekkor újabb letartóztatások voltak, és így illegalitásba mentem. Felszólításra mentem illegalitásba. Kállai nem akart illegalitásba menni. Én az illegalitás alatt álnéven, és nem bejelentve éltem. Kállait nem sokkal az én illegalitásba való menetelem után letartóztatták, ekkor ment illegalitásba Donath is. Az én illegalitásom 1945 februárig tartott. Illegalitásom alatt a csendőrséggel nem voltam kapcsolatban. Nem árultam el, hogy a Szabad Népet futár hozza. Az teljesen valótlan, amit ezzel kapcsolatosan 1951-ben vallottam. Szervezkedésnek tagja nem voltam, a Rajk-összeesküvéshez semmi közöm nincs, és nem is volt. Clergier a felszabadulás után az AFP-nek 424 volt a tudósítója, feljárt a Szabad Néphez, ott ismertem meg őt. Clergier polgári demokratikus gondolkodású, szimpatizáns volt, aztán lassan jobbra tolódott. Vele bizalmas adatot nem közöltem, vele csak a Szabad Népnél voltam kapcsolatban. Ez a kapcsolat 1947 nyarán véget ért. Gachot-t a felszabadulás előtt nem ismertem, csak a nevét hallottam. Az volt a hír róla, hogy demokratikus gondolkodású. A felszabadulás után, 1945-ben Karlovszky Lajos felesége útján eljött hozzám és felkért, hogy a Magyar-Francia Társaságnak legyek a főtitkára. Kétszer vagy háromszor volt nálam, de én elutasítottam. Többé nem beszéltem vele. Gachot-t nem Clergier révén ismertem meg, ekkor több külföldi tudósító járt fel hozzám. Azt tudom, hogy Clergier visszament Franciaországba, úgy emlékszem, hogy kiutasították 1948-49-ben. Őt Heuset váltotta fel. Heuset-t a Népművelési Minisztériumban ismertem meg egy mezőgazdasági kiállítás alkalmával, érdemben vele soha nem beszéltem. Szakasits Árpádot a Népszavánál ismertem meg. A viszony közöttünk nem volt baráti. Politikailag róla azt tudtam, hogy ő egyike 124 Agence France Presse.
