Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Kádár hosszú ideig szenvedett saját képzetlenségének tudatától. Ez nyilvánult meg abban is, amikor Rajkot nevezte „elméletileg képzetlennek", s „a soviniszta és fasiszta teóriák" felemlegetése már csak ennek cizellálása, s nem valamiféle posztumusz feljelentés. Ha így olvassuk az 1949. júniusi kihallgatás jegyzőkönyvét, akkor érthetővé válik Kádár indulata. „Mondd - kérdezte áldozatát 1949. június 7-én már éjfél után - mire vágyhattál még azon kívül, amit elértél? Amit a párt neked adott? Főtitkárhelyettese voltál a pártnak. Titkársági tagja voltál. Az első állami emberek között voltál. Hát a tenyerén hordozott a párt téged."

233 Bírái előtt, 1954. július 22-én így vallott Rajkhoz fűződő visszonyáról: „Én Rajk Lászlóval pártkapcsolatban voltam. Személyileg sem volt különösen jó viszony közöttünk, mert Rajk büszke természetű ember volt. 1948 tavaszán a párt vezetői felszólítottak amikor komoly kifogások merültek fel Rajk magatartása ellen -, hogy barátkozzak én is vele, talán énrám, akit régről ismer, hallgatni fog. 1948 végén közelebbi kapcsolatba is kerültem Rajkkal, egymás lakására jártunk, sakkoztunk."

234 Kádár később következetesen próbálta minimálisnak beállítani szerepét a Rajk-perben, hol tagadta, hogy bármiféle köze lett volna hozzá,

235 hol „kételyeit" hangoztatta, mondván „egy apróság szúrt szemet neki", nevezetesen az, hogy Rajk - saját vallomása szerint „egy magyarországi vadászkastélyban találkozott illegálisan Rankovic jugoszláv belügyminiszterrel". „Jellegzetesen kádári gondolkodásmód" - szűrte le az epizódból krónikása, Gyurkó László. „Ha egy látszólag lényegtelen részletnek nem érzi a valóságát, nem tudja elfogadni az egészet sem."

236 Kanyó András „interjújában" is előjött a történet: „Amikor tehát Rajk »bevallotta«, hogy valami Paks melletti üdülőben (Kanyó - Gyurkóval ellentétben - korrigálja Kádárt: „egy csőszkunyhóban..."), szóval egy csőszkunyhóban találkozott Rankovic-csal,

237 elmentem Rákosihoz, és azt mondtam neki: ez nem lehet igaz... Az nem létezik, hogy magyar területen találkoztak volna."

23s Ezt valóban megemlítette a párt főtitkárának, de az - legalábbis Kádár egy sokkal bizalmasabb közlése szerint - eloszlatta aggályait. Péter Gábor visszaemlékezése szerint, „Kádár János elvtárs egy alkalommal közölte velem, hogy ő sem hitt a Rajk-ügy valóságában, de Rákosi Mátyás másfél órás beszélgetés alatt meggyőzte.. ."

239 Kádár hinni akart Rákosinak, tehát hitelt adott Rajk bűnösségének, a legképtelenebb vádaknak, s szó sem volt arról, amit később előszeretettel hangoztatott, hogy a beszélgetést követően benyújtotta volna lemondását.

240 - Lásd az I. számú dokumentumot. 234 Lásd a 29d. számú dokumentumot. 235 „Ne higgyük el az. 1956 után kitalált mesét, amit nem egy műben tényként közöltek, hogy ő vette rá Rajkot a vallomásra. Azt se, hogy belügyminiszterként beleláthatott apereló'készítésébe. Az Államvédelmi Hatóság akkoriban már nem tartozott a belügyminiszterhez, közvetlenül Farkas Mihálynak volt alárendelve." (Gyurkó 188. p.) Az ÁVH pártvonalon sem tartozott ekkor már Farkas alá, állami vonalon viszont még mindig a belügyminiszter felügyelte. 236 Gyurkó 189. p. 237 Az állítólagos találkozóra 1948 októberében „került sor". 23x Kádár János - Végakarat. 53. p. 219 TH V - 150019/1. 295. Péter Gábor 1956. október 18-i vallomása. „Kádár János közölte velem, hogy ő is kételkedik a dologban és ezt Rákosi előtt sem hallgatta el, azonban Rákosi másfél órán keresztül meggyőzte őt, olyannyira, hogy Kádár előttem kijelentette ezek után, »hiszem«" (TH V - 150 019/1. 309. Péter Gábor 1956. október 22-i vallomása.) 4() Kádár János - Végakarat. 54. p.