Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Három nappal a közös kihallgatás után, 1949. június 1 1 -én Kádár beszámolt a központi vezetőségnek Rajk és Szőnyi letartóztatásáról. Tette ezt - saját szavai szerint - ,,mint a párt részéről az üggyel foglalkozó bizottság felelős tagja és belügyminiszter". Büszkén hangoztatta, hogy „a kémcsoport eddig felderített tagjai között egyetlenegy munkás vagy dolgozó paraszt ember nincsen", s ebből egyenesen következtetett arra, hogy „a munkásosztállyal szemben idegen és ellenséges elemek ezek. Jellemző rájuk, hogy a munkásokat nem szerették." Konkrétumot szinte alig említett, eltekintve attól, hogy mind Szőnyi, mind Rajk maguk ismerték el, hogy imperialista ügynökök, s elnyomták - ahol csak tudták - a munkáskádereket. Tényeket Kádár eleve nem ígért hallgatóinak: „Elvtársak! A tisztelt központi vezetőség nyilván megérti és helyesli, mivel egy folyamatban lévő nyomozásról van szó és a magyar munkásosztály, valamint pártunk érdekeit mindenek fölé kell helyeznünk, a ki nem elégített kíváncsiság rovására, a további nyomozás érdekében, én, mint a párt részéről az üggyel kiküldött bizottság felelős tagja és belügyminiszter, tájékoztatásomat rövidre fogom, a nyomozás részleteit és az egyes konkrét tényeket illetően szűkszavú leszek." Ezt az ígéretét Kádár maximálisan betartotta, talán a legtöbbet - bár azt is velejéig hamisan Szálai Andrással foglalkozott. Itt Kádár felvetette a cionista vonalat is, de ez is csak azt bizonyította, hogy még messze nem történt meg a választás a párhuzamos, egymást már-már kioltó koncepciók között. Kádár tehát komolyan vette a szerepét, joggal érezhette, hogy e beszéddel pályafutása csúcsára, a párt legszűkebb vezetésébe került. Nyoma sincs kételynek, sokkal inkább a beavatottak magabiztosságának. „Megmondhatom, hogy felkutatásuk és felderítésük hozzávetőleges két esztendős szívós munka eredményeként sikerült." Ennek jegyében tett hitet beszéde végén a vezér mellett, mondván „pártunk sorait még szorosabbra zárva Rákosi elvtárs vezetésével továbbhaladunk utunkon előre".

241 A jegyzőkönyv szerint a központi vezetőség ülése nagy tapssal zárult. „A KV tagjai felállva, tapsolva üdvözlik Rákosi elvtársat."

242 Eveken keresztül, még a börtönéveket is átívelve, Kádár János súlyos személyes sérelemként élt meg minden apró momentumot, ami mellőzésére utalt. Ilyen volt, amikor nem vitték el Aligára, de az is, hogy 1949. július közepétől, a Belkin vezette szovjet különítmény érkezésétől kezdve, Farkassal együtt már valóban kiszorult a vizsgálatból. Addig azonban sokkal aktívabb volt, mint azt utólag kényszeredetten beismerte, vagy rendszerint tagadta. Nemcsak betoppant egy-egy kihallgatásra, megbeszélésre, hanem azokon a „bizottság" tagjaként hivatalból, mint mondotta, felelősen vett részt. Szinte valamennyi AVH-s beszámolt gyakori, többszöri látogatásairól, bár kétségtelenül mindvégig Farkas Mihály volt az aktívabb kettőjük közül.

243 241 Iratok. 5. 255-265, p. 242 MOL M - KS 276. t. 52/8. őe. 241 „A letartóztatás másnapján - emlékezett vissza Révész Géza - Farkassal és Kádárral jelen voltam Pálffy kihallgatásán." ( MOL M - KS 276. f. 62/36. 5-6.) „Egy alkalommal, amikor ott volt Farkas és Kádár elvtárs, 1-2 órára beküldtek Szőnyihez is." (MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 72. Moravetz László 1955. március 2-i vallomása.) „Rajk, Szőnyi kihallgatásánál tudomásom szerint ott volt Farkas Mihály és Kádár elvtárs is." (MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 68. Vándor Ferenc 1955. március 4-i vallomása.) „Láttam ott Kádár és Farkas elvtársat is vagy 2-3 alkalommal." (MOL M - KS 276. t. 62/2. őe. 65. Bánkúti Antal 1955. március 7-i vallomása.) „3-4 alkalommal láttam őket a Rajk-ügy alatt." (MOL M - KS 276. f. 62/19. őe. 4. Janikovszky Béla 1956. május 31 -í vallomása.) „Rajk letartóztatása után egy ideig Farkas Mihály minden nap eljött az ÁVH-ra, vagy a toronyba, ahol a kihallgatások folytak - leggyakrabban Kádár János kíséretében." (TH V- 150019/5. Décsi Gyula 1956. április 24-i saját kezű vallomása.) „Rajk kihallgatását