Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

„Maga tudja nagyon jól, hogy nem én gondolok, hanem Rákosi elvtárs gondol, és amit én így magával beszélek, azt nem én találtam ki, és nem a saját véleményemet mondom, hanem a párt véleményét. " Farkas Vladimír 2. KÁDÁR, AZ ÁLDOZAT A belügyminiszter beszámol és kételkedik Kádár nem kedvelte Rajkot, ennek a véleményének még a kivégzés után is többször hangot adott. A börtönből szabadulása előtt két nappal, 1954 júliusában hosszan írt - nem tudni miért, s kinek - ,,a Rajk-iigyről és Rajk Lászlóról", melyben kijelentette, hogy „a Rajk-ügy reális alappal nem rendelkező ügy; az imperialista kémszervezetek Péter Gábor

211 által végrehajtott provokációja", majd rövid jellemzést adott Rajkról. Ebben - két és fél sorban - kitért Rajk érdemeire, majd leszögezte: „Elméletileg képzetlen, sőt gondolkodásában soviniszta és fasiszta teóriák hatása is tapasztalható volt [...] Rákosi elvtársat feltétlenül tisztelte, Révai elvtársat szerette, a többi vezető elvtárssal magát egyenlő értékűnek, a fiatalabb nemzedékből való pártfunkcionáriusok fölött önmagát toronymagasan kiemelkedőnek tartotta. Mindezt ő soha nem mondta, így talán nem is gondolta, de így kellett, hogy érezze, mert így viselkedett mindig [...]"

232 Ez a személyes sértettség, sőt egyértelmű féltékenység tíz évvel korábbra, az illegalitásban együtt töltött nagyon rövid időre nyúlt vissza. Kádár 1944 tavaszán, a párt titkáraként elhagyta Budapestet - erről később még bővebben lesz szó -, majd amikor novemberben visszatért az illegális párthoz, azt kellett tapasztalnia, hogy már nem ő a titkár, hanem az időközben kiszabadult Rajk. Ez a helyzetből - távollétéből - adódott, nyilván nem képzelte magát különbnek, mint Rajk, akit akkor már bizonyos legendák öveztek. Nem ez volt tehát sértettsége egyetlen, legfőbb alapja, hanem amit maga is írt, Rajk 1945 utáni magatartása. Rákosit mindketten abszolút tekintélyként fogadták el, egyikük sem hitte, hogy helyette bármelyikük méltó lenne a párt vezetésére. Rajk a hazaiak között tekintette magát elsőnek, s amikor Kádár a „fiatalabb nemzedékből való pártfunkcionáriusokról" írt - Rajk három évvel volt idősebb nála, de ez nem kor kérdése -, akkor magára is gondolt, aki fölött Rajk „önmagát toronymagasan kiemelkedőnek tartotta". - Kádár 1954. július 2()-i saját kezű feljegyzésének csak két géppel írt másolata maradt fenn. Mindkettőben Péter Gábor neve után egy szót (három, esetleg négy betűt) utólag töröltek. Zinner Tibor feltételezése szerint „nem kizárt, hogy a szovjet államvédelem rövidített nevét írta oda". Valószínűbb azonban, hogy Pétert minősítő jelzőről van szó. (TH V - 142 673. Közli Iratok. 2. 464-467. p. 232 Uo.