Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Mit csináltak olyan esetben, ha észrevették, hogy feketevágás történt? Ha történt ilyen, akkor azokkal szemben súlyosan eljártunk. A felszabadulás után Ön mindjárt elég magas pártfunkcióba került. Ezalatt az idő alatt nem merült-e fel Önben az, hogy súlyosan félrevezeti a pártot azáltal, hogy kétévi szakszervezeti tagság után végigtarhálta a legszélsőségesebb jobboldali, fasiszta pártokat, egészen a Kettőskereszt Vérszövetségig? Ez már tisztára ilyen misztikus szervezet, nem is mondhatni pártnak. Nem merült-e fel a későbbiek folyamán Önben, hogy a párt ezeknek a cselekményeinek a birtokában nyilván nem tette volna meg, azt amit megtett, hogy Önt egészen a miniszterhelyettességig felemelte? Ezt hogyan értékeli? Foglalkozott-e, és milyen formában ezzel a kérdéssel? Ilyen formában foglalkoztam a kérdéssel többször. El is indultam, volt bennem többször ilyen szándék. Én azonban - meg kell mondani - akkor nem értékeltem ki ilyen élesen ezt a kérdést, mint ma. Akkor ezt nem vettem olyan nagy dolognak, szégyenteljes dolognak vettem. Nagy tevékenységem nem volt, és nem éreztem magam olyan rettentő bűnösnek ebben, most azonban súlyosabbnak látom ezt a kérdést. De volt bennem ilyen megmozdulás. Még legutóbb, 1951-ben is, nem sokkal őrizetbe vételem előtt én telefonáltam Kovács Istvánnak, hogy egy fontos kérdésben akarok vele beszélni. Akkor szándékomban volt beszélni erről a kérdésről. Kovács István kitűzött egy napot, de közbejött a letartóztatás. Tehát volt szándékomban, de nem úgy értékeltem, mint ma. A másik kérdésem, hogyan látja Ön a BM-ben végzett munkáját és magatartását az akkori BM-ben dolgozó kommunisták felé? Az én meggyőződésem szerint, én nem dolgoztam rosszul. Voltak hibáim. Nekem elsősorban az egyik hibám onnan származott, hogy óriási munkatempóban dolgoztam, és ebből kifolyólag az egyes káderektől többet követeltem. Magamra vonatkoztatva is belátom, hogy mindenből kivontam magamat, még családi életet is alig éltem, ez túlzás volt, és helytelen. A vallomása során említést tett arról, hogy 1944. október végén megszökött a büntetőszázadból. Szeretném, ha egy kicsit mélyebben foglalkozna azzal, hogy ettől az időtől kezdve a felszabadulásig milyen tevékenységet folytatott. 1944. októberben, mikor az átszökés nem sikerült, egyénileg akartam a szökést megpróbálni. De mivel nem sikerült, visszamentem Erzsébetre. Különböző helyeken laktam. Erzsébeten a partizáncsoportnak voltam a tagja. Ott szervezett munkában vettem részt. A csoportnak 3 tagja volt. A csoportban ifjúmunkások is voltak. Ügyész: Ön azt mondja, hogy kérdőíveket nem töltött ki. Felülvizsgálták az Ön párttagságát? Igen. Ha felülvizsgálták a párttagságát, akkor kellett magának kérdőívet is kitölteni. A BM személyzeti osztálya Önhöz tartozott. Kikkel vette körül magát? Amikor a BM-be kerültem, a személyzeti osztály vezetője Oszkó volt. Utána került oda Válás József, az AVH adta át nekünk. Én javasoltam Kádár Jánosnak, hogy a pártból kérjünk káder osztályvezetőt. A párt káderosztályától nem kaptunk embert, és akkor javasoltam, hogy kérjünk az ÁVH-tól. Az ÁVH kérésünkre átadta Válást.
