Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

döntött, amikor Farkas és Belkin már Prágában volt.

221 Farkast tehát Belkin tájékoztatta. A kettőjük között ingázó Pétert azonban egyikük sem avatta be a moszkvai forrásba. Rákosi joggal állíthatta, hogy Belkinnek voltak vonatkozó közlései, s mégsem ezek „játszottak szerepet", hiszen valóban nem azok, hanem már azt megelőzően „a Szovjetunióból jött jelzések" voltak számára a meghatározóak.

222 Farkas ugyanannál a bizottságnál - joggal - egyenesen Sztálint okolta. „A Rajk-ügy Berija provokációja és Sztálin közvetlen beavatkozása nélkül nem történt volna meg. Sztálin ítéltette el és végeztette ki Raj kot."

223 Ez így persze nemcsak leegyszerűsítés, egyoldalúság, hanem hazugság. A Rajkról már áprilisban készült jelentés, a maga torzításaival, nagyrészt Budapestről származó információkon alapult.

224 Szűcs „kutatásai", Péter Gábor sokszor megalapozatlan vádjai, Farkas Mihály intrikái mind lecsapódtak ebben. Végül még éppen Rákosi volt az, aki a leginkább kivonta magát a hosszú ideig csak a párton belüli belvillongásoknak tűnő vitákból, amíg Kádár a - nem mindig jóindulatú - közvetítő szerepét játszotta, addig ő a „bölcs" döntőbíróét. Rajk számára egyik sem volt kedvező, de önmagában még végzetes sem. „Prágából visszajövet - emlékezett vissza Péter - egyenesen Aligára mentünk,

225 mert előzetesen meg volt beszélve, hogy ott összeül az államvédelmi bizottság. Pestre való érkezésünkkor figyelmeztettem Farkas Mihályt, hogy az eredeti elgondolás az volt, hogy értesítsük érkezésünkről Kádár Jánost és őt is magunkkal visszük Aligára. Figyelmeztetésemre azonban Farkas Mihály úgy reagált, hogy »á nem kell«." Kádár egyenesen e naptól, 1949. május 29-étől, Pesten hagyásától datálta mellőztetését, sőt már-már üldöztetését. Holott ez a gesztus még nem irányulhatott ellene. Farkas pusztán tájékoztatni akarta Rákosit Belkin közléséről, ehhez Kádár valóban feleslegesnek tűnt a számára. Aligán Farkas Mihály tehát referált a párt főtitkárának a „kongresszusról és eközben egész váratlanul megjegyezte, hogy nem lehet soká húzni Rajk letartóztatását. A párt főtitkára erre mélyen elgondolkodott, de nem válaszolt semmit, hanem ismételten a kongresszusról érdeklődött." 226 Farkas szerint, „csupán tájékoztattam, mit mondott Belkin".

227 Rákosinak azonban - mint láttuk - nem volt szüksége erre, ő saját forrásain keresztül már „mindenről" értesült. Kádár valóban képzelődött, amikor arra gyanakodott, hogy valami bizalmatlanság volt az oka annak, hogy nem vitték magukkal Rákosihoz Aligára. Ezzel éppen ellentétes volt a pártvezér taktikája. 0 nem csak Kádárnál törekedett arra, hogy a „fiatalabb, tapasztalatlanabb elvtársakat" bevonja, beavassa. Éppen fordítva, mint ahogy Kádár hitte, Aligán 221 A CSKP IX. kongresszusa 1949. május 25-29-ig tartott. 222 E többszörös áttételben Rákosi szerint Rajk letartóztatásában „szerepe volt Brankov vallomásának, akit Moszkvában hallgattak ki, és akit a róla felvett jegyzőkönyvvel együtt Belkin hozott Magyarországra". Csakhogy Belkin másfél hónappal Rajk letartóztatása után érkezett Brankovval Budapestre. Rákosi emlékiratainak vonatkozó oldalait viszont a Szovjetunióban gondos kezek eltávolították. 223 MOL M - KS KKF 276. f. 62/21. őe. 6. Farkas Mihály írásbeli válasza a bizottság kérdéseire. 1956. június 28. 224 Olyannyira, hogy a kérdést legmélyebben elemző G. M. Agyibekov orosz történész egyenesen arra a következtetésrejut, Rákosi maga áldozta fel Rajkot, hogy magát mentse. Kominform i poszle vojennaja Evropa. Moszkva, 1994, Rosszija Molodaja. 225 Közben azért még elmentek a szabadság-hegyi pártüdülőbe. (TH V - 150 019/5 111. Péter Gábor 1956. április 21-i feljegyzése.) 226 MOL M - KS 276. f. 62/16. őe. 7. Péter Gábor 1956. május 4-i vallomása. 227 TH V - 150 019/5. 135. Farkas Mihály 1957. február 7-i vallomása.